12 italodiszkó, ami egy életre megváltoztatta a tánczene irányát

Mégpedig 1982-ből, a műfaj szárba szökkenésének évéből.

Időről-időre felkérdezzük a hazai közeg egy-egy aktív alkotóját, hogy mutasson be pontosan tizenkét szeretett zenét valamilyen témában (miközben tudjuk persze, hogy ezeken kívül mindenkinek sokszáz másik favoritja van még, szóval nehezebb a feladat, mint az elsőre látszik), és mondjon róluk pár szót, hátha valakinek megjön a kedve frissíteni a playlistjeit. Sorozatunkban eddig szerepelt már Galactic Jackson, Tolo, Mankind, Lau, CT Kidobó, Po:ti, Aurin, AIWA, Sikztah, Yinna, Vedat Akdag, Soundbank, Detective Kelly, Adx, Bergi, Siaga, az OMOH, Subotage, AGA2L, Switch Nollie és a Küss Mich, ők mind beletúrtak már a virtuális lemeztáskába néhány gyöngyszemért.

D’endre és DJ Perraggio nem szeretik polgári neveiket kirakatba rakni, de annyit elárulunk róluk, hogy a magyar zenei újságírás közelmúltjának jelentős alakjai ők (zenebuzi mikroközösségek így is beazonosíthatják őket a fenti fotón), akik 2014-ben kezdtek el duóként italobulikat szervezni, mert fontosnak érezték ezt a zenei világot átmenteni a mába. Még belemenősebben így fogalmaznak ennek miértjéről:

“Az italónak számtalan rétege és árnyalata van, ebből csak az egyik az a nyálas-giccses kommersz vonal, amivel sajnos a legtöbben azonosítják, és emiatt szokás cikizni vagy megengedően bűnös örömként fogyasztani.

Az elején még többségben voltak azok, akik azért jöttek a bulijainkra, mert ez jajj de vicces, csak ironikusan táncolunk ám rá, mint a trash bulikon, de idővel azt láttuk, hogy már tényleg veszik és érzik a zenét, prekoncepcióktól mentesen.

Mostanra szerintünk itt is elfogadottá vált az italo, a helyén kezelik, tudják az értékeit, a nemzetközi trenddel szinkronban (szinte nincs olyan 4/4 dj, aki ne játszana egy-egy italót). Ebben sokat segített, hogy beleálltak olyan arcok, mint Galactic Jackson, Max Sinclair vagy DJ Crimson, de a 2018-as teltházas Italo Disco Legacy filmvetítésnek szintén nagy szemfelnyitó hatása volt: aha, szóval ez a zene fontos láncszem a szintetikus diszkózene és a house-techno domén között. Azt tapasztaljuk, hogy még ha nem is tudják, mi ez, akkor is rezonálnak rá, valahonnan ismerős. Az italodiszkó elsősorban az önfeledt kikapcsolásról, a rózsaszín eszképizmusról szól, van egyfajta naiv bája, viszont mindennek tetejében ha kicsit jobban figyelsz, elképesztő zenei megoldásokat hallasz” – mondták.

Itt pedig választottak egy tucat dalt az italo kvázi születésének évéből, és kommentálták is őket, buli indul, nincs kiszállás:

Klein & MBO: Dirty Talk

Az olasz-amerikai tánczenei kapcsolat iskolapéldája, a tankönyvi klasszikus dal, amely utat mutatott a New Ordernek, a Pet Shop Boysnak, és a house egyik alapvető építőkockájaként egy egész zsánernek. Úgy általában is 1982 egyik legmeghatározóbb felvétele. (d’Endre)