12 pszichotróp tekerés Soundbanktől, ami pályára állítja az újévet

Szeretjük a tizenkettes számot. A magyar lemezlovasok pedig szeretik a számokat, amik membránokból szólalnak meg hangosan, és emberek táncolnak azokra.

Ennek tükrében eddig Galactic Jacksont, a LavaLavás Tolot, a Pursuit of Acid-os Mankindot, a női technó-divízió elnökasszonyát, Laut, az egyre nagyobbakat menő CT Kidobót, a régiiskolás lemezelőt, Po:tit, az elektró-fókuszú Metronóm sorozat házigazdasszonyát, Aurint, a komfortzónánkon kívülre helyező AIWA-t, a győri technó donját, Sikztaht, a Farbwechseles Yinnát és a török-magyar bulikapcsolatok szakértőjét, Vedatot kértük fel, hogy egy-egy tematika mentén szedjenek elő nekünk pontosan egy tucat kedvenc zenét (miközben tudjuk persze, hogy ezeken kívül van még mindenkinek sokszáz másik favoritja), és támogassák meg azokat veretes indokokkal.

Ezúttal Soundbanket, a Route 8-tel közösen navigált This Is Our Time kiadó alapítóját kértük fel, hogy legyen oly bátyánk, és rúgja be 2021 ajtaját tizenkettő izgalmas dallal, amik ráadásul egyenesen a bűvös kilencvenes évekből katapultálódnak ide. Átadjuk neki a billentyűzetet!

Evolution – Beach-Sound-Water-Palms-Stars-Space (1993, Gaia Tonträger)

Tavaly februárban az utolsó klubestünket ezzel a trekkel nyitottam, stílszerűen kívánkozott bevezetőnek jelen cikk elejére is. Egyébként néha elmélázom, hogy a nagy dolgok születésénél jelen lévők vajon átérzik-e, hogy valami újszerű, később emberek százezreit megmozgató dolognak az első ministránsai. Vajon Tiga faterja(!), Dr Bobby (!!), amikor a nyolcvanas években az első elektronikus tánczenei bulikat szervezte az indiai Goában megsejthette-e a trance és a goa berobbanását az európai huszonévesek életébe?

Scubadevils – Celestial Symphony (1993, Volume)

Maradjunk magasan egyelőre: ‘Trance-et hallgatni néha olyan élmény, mintha templomban lennél’ – olvastam valamikor egy nálam hozzáértőbbtől. Ha van trekk, ami ezt a mondatot úgy húzza alá, hogy a papír is átszakad, akkor David Holmes side projektjének ez a litániája mindenképpen az.

E-Rection – Smoke My Dang-A-Long (1992, Trigger)

Infantilis cím? Abszolút. Tökéletes hétperces acid-break-trance vegyület? Legabszolútabban. ‘Out here we are stoned’ – veti oda neked Jim Morrison mielőtt megindul a savmarás. Tippek a 2020 kompatibilis repress elnevezésre? Mondjuk ‘E-Blessed – Smoke My Dam-A-Long’? ¯\_(ツ)_/¯

Hypp & Krimson – Torsion (1990, Dance Opera)

Fület gyönyörködtetően koszos-skizoid megmenés egyik kiskedvenc producerpárosomtól. A belga new beat színtér kontrasztjaként egyébként rendre eszembe jut, hogy a letisztultság mennyire túlértékelt tulajdonságává vált a mai tánczenének. A koszosság, analóg mocsok legutóbbi előburjánzásakor is (lo-fi, emlékszik még valaki?) teljes kórházi osztályokat kellett megnyitni a vérző vájt fülek és a középkorú hangmérnökök szívrohamai miatt.

Bhab & Cas – Pulsiv (1992, Mikki House)

Maradjunk még egy pillanatra még Belgiumban, mert az elektronikus istenek valószínűleg villámmal sújtanának, ha Frank De Wulf említése nélkül hoznék le bármit erről a színtérről. Őt sokan a Dominator remixszel azonosítják, de ennél azért érdemes mélyebbre ásni. Én pl. mostanában erre a ki tudja hányadik álnév alatt született pulzárra táncolok a karanténkanapé-diszkóban.

Shiva Chandra – Milk Bar (1996, Spirit Zone)

Úgy hallottam a felénél kicsit érdemes ültetni a bulit, hogy legyen hova kipörgetni a végét. Nem tudom, hogy milyen asszociáció mellett neveznek el egy tribales-elszállós breaket ‘tejcsárdának’, de cserébe olyan, mintha egy kiadatlan Röyksopp darab lenne és reggelente szuper érzés meghallgatni. Egyébként az egyik favorit kiadómnál jött ki, ami aránylag híres is, de én csak egy Isunál (Akt Records) való túrásnál fedeztem fel magamnak.

Robots + Humanoids – Paranoia (1996, Alphaphone)

Ha valami hiányzik a 90-esekből az talán az, hogy egy fokkal kevésbé szólt brandépítésről az egész produceri lét, a lányok-srácok sokkal szabadabban cserélgették, variálták a neveiket, kísérleteztek, bolondoztak. Mondjuk Richard H Kirk – az egyik kedvenc figurám az egész elektronikus történelemből -, túltesz ebben mindenkin, akiről tudomásom van. Ha jól emlékszem negyven körül untam meg a névszámolgatást, amit a Cabaret Voltaire után/mellett összehozott. Lehet csekkolni a Sandozként kiadott és nemrég újranyomott dolgait, de én most épp inkább ezen a dubos űrkalandon vagyok rajta, amit Robots + Humanoidsként jegyez.

Ba-Iss – Stop Fucking Around (1991, Secondhand Records)

Küldeném magamnak speciálba, de tényleg már.

Shakespears Sister – Black Sky (Dub Extravaganza Part 2) (1992, London Records)

Egy időben rá voltam kattanva arra, hogy minél elcsavartabb remixeit kutassam fel obskúrus, vagy épp mainstream popdaloknak. Éjjeleket túrtam discogson és kéjes érzés töltött el, ha valami gyöngyszemre találtam. A legutóbbi mixembe becsempészett New Order remix mellett ez az Underworld által saját képre formált 10 perces törzsi acieed breakbeat volt, amit imádtam és játszottam sokat (5:30-tól!). Nem túl nagy verseny, de hát mennyivel jobb már, mint az eredeti gótpop!

Future Funk ‎– Deep Side Of The Moon (1995, Delirium)

Finisben vagyunk, nincs hova tartalékolni, nyílegyenes techno Frankfurtból, sújtólég a Lärm sötétjében. Future Funkék egyébként disco house-tól, a trancen át, technóig (elég hullámzó minőségben) a kutyafülét is kiadták ezalatt a név alatt, próbáltam behelyettesíthető kortárs megfelelőt találni, de elvéreztem.

General Base – Mein Gott, Es Ist Voller Sterne (Rising Star Mix) (1991, Roughmix)

Visszakanyarodunk a válogatás elejei hangulathoz a kedvenc trancelésemmel és ahogy űrodüsszeiás címből sejteni lehet természetesen ez egy minden irónia nélküli, pszichoaktív csillagbámulás, 1991, Anjuna Beach, ottali.

Orchestra JB – Free Spirit (Slow Burn) (1990, Beat Club)

A gyűjtés kezdetekor az első és ebben az utolsó számban voltam biztos, hogy benne lesz, általában mixet is így csinálok. Semmi háttérinfó nem kell ide már, ez tényleg esszenciális ‘Beach-Sound-Water-Palms-Stars-Space’ és nagyon érhetne már minket a reggel, vagy épp a naplemente egy tánctéren.