12 trekk Yinnától nyári buli utáni újjáépüléshez

A Farbwechsel kiadófamília első női tagja, az ACIDWITCH duó fele és a koronavírus előtti budapesti Boiler Room dj-je válogatott nekünk, de leginkább mindenkinek.

Eddig Galactic Jacksont, a LavaLavás Tolot, a Pursuit of Acid-os Mankindot, a női technó-divízió elnökasszonyát, Laut, a még mindig kellően titokzatos CT Kidobót, a régiiskolás lemezelőt, Po:tit, az elektró-fókuszú Metronóm sorozat házigazdasszonyát, Aurint, a komfortzónánkon kívülre helyező AIWA-t és a győri technó donját, Sikztaht kértük fel, hogy egy-egy tematika mentén szedjenek elő nekünk pontosan egy tucat kedvenc zenét (miközben tudjuk persze, hogy ezeken kívül van még mindenkinek sokszáz másik favoritja), és támogassák meg azokat veretes indokokkal.

Most a budapesti (nem csak) tánczenei underground újabb oszlopos tagját, a korábban főleg outsider house-t játszó, aztán technóra váltó, de itt lejjebb csakazértsem technókat összeszedő Yinnát kértük meg egy tucat olyan fav zene kiszelektálására, amik véletlenül sem tucatzenék. Íme az ő ajánlata partik utáni mászkálásokhoz, regenerálódáshoz, hazatéréshez a nyári belassulás közepén, természetesen saját kommentárjaival:

Clock DVA – Nue Decade

Az alábbi szám valamikor 1977-1978 között íródott, egy töredék a sok közül Adi Newton korai munkásságából. A számtalan elfelejtett, absztrakt és amorf felvételek egyike, ezoterikus szintézis és kísérleti szalagzene, a korszak kétségkívül legsötétebb alkotásai közül. Időtlen elektronikus zenetörténelem és úttörés a javából.

Keith Fullerton Whitman – Feedback Zwei

Számtalan nagyszerű zene alkotója, aki megfordult már a Planet Mu, Kranky, PAN, Carpark Records kiadóknál is, de saját labeleket is egyengetett. Életem egyik legjobb live élményét adta két éve az UH Feszten, azóta is nagy rajongója vagyok. Itt egy mérhetetlen nyugalmat sugárzó trekk repüléshez, 2002-ből.

Don’t DJ – Übergang Zur Metroram

Florian Meyer, vagyis Don’t DJ Berlinben sátrazó DJ és producer. Poliritmia és egzotizmus, sok-sok perkusszivitásba és rétegbe csavarva.

Pye Corner Audio – Verberation Lab

Pye Corner Audio zenéje futurisztikus, disztópikus jövőképet és kísértetjárta táncparketteket idéz meg. Itt egy ambient szösszenet a Stasis albumáról, minden bizonnyal az egyik remekművéről a Julian House és Jim Jupp vezette Ghost Box kiadásában, ami egy rendkívül sajátos vízióval rendelkező, végtelenül izgalmas kiadó.

Gavilán Rayna Russom – I Bleed I Weep I Sweat

Russomot legtöbben az LCD Soundsystemből ismerik, de rengeteg saját érdekes projektje van, például a Black Meteoric Star. A zene mellett visual artistként is ismert, No More White Presidents néven izgalmas kísérleti filmet is készített.

Pacific 231 + Vox Populi – Dumai

Pacific 231 a nyolcvanas évek óta aktív Pierre Jovilet projekte, aki első hullámos zenész az ipari elektronika területén, mostani munkái a hang és a tér határait igyekeznek feszegetni. A Vox Populi! ugyancsak ebben az időben indult, akik mindennel kísérleteztek a szalagmanipulációtól a perzsa költészetig, korai diszkográfiájuk igazi kincsesbánya.

Lipelis + Capablanca – Top Top Top

Lipelis és Capablanca belassult, de annál intenzívebb közös száma egy igazán trippy és zseniális videóval, amit Podobni Mihály készített. Érdemes megnézni!

Cut Hands – Parataxic Distortion

A szellemes név mögött rejtező William Bennett számaiban erősen jelen van az afrikai kultúra és a haiti vodou zene iránti érdeklődése, még a rituális dobolásba is beásta magát.

Jahiliyya Fields – Ocean Mom

Matt Morandi, azaz Jahiliyya Fields egyetlen lemeze sem tud a polcom mélyére kerülni. Hipnotikus drón és ritmikus zaj meditatív hangvételben.

Huerco S. – Kraanvogel

Huerco S., vagy Pendant az outsider house mozgalom egyik nagy úttörője volt, de a stílus elhalása vagy felhígulásakor más irányba fordult, azóta csak ambienteken dolgozik. Sokaknak lehet ismerős album a For Those Of You Who Have Never (And Also Those Who Have), kétségkívül örök klasszikus. Életem egyik legmeghatározóbb, agyonhallgatott albuma.

Dravier – Act 1

Álomszerű pszichedélia kazettasistergéssel és egy képzelt éjszakai kiállítás víziójával.

Éliane Radigue – Kyema

Éliane Radigue sem ma született, az idén már 88 éves, máig aktív francia zeneszerzőnő az 50-es években kezdett zenéket írni. A 2000-es évekig szinte kizárólag egy ARP 2500 modulárral és szalaggal dolgozott, azóta inkább az akusztika érdekli. A 80-as évek vége és a 90-es évek eleje között írta a három órás Trilogie de la Mort-ot, ami sokak szerint a mesterműve és amire nagy hatással volt a tibeti kultúra iránti érdeklődése, illetve a meditációs gyakorlatai. Legyen itt zárásul az első felvonás:

(Nyitókép: Csábi Ádám)