AIWA: 12 klubzene a komfortzónán túlról

Nádházi Lajos, vagyis AIWA az egyik szerencsés hazai erő, aki duzzasztja a márciusi budapesti Boiler Room lineupját. Most kiderül, hogy jó okkal.

Szavak: Unger András

Eddig Galactic Jacksont, a LavaLavás Tolot, a Pursuit of Acid-os Mankindot, a női technó-divízió elnökasszonyát, Laut, a még mindig kellően titokzatos CT Kidobót, a régiiskolás lemezelőt, Po:tit és az elektró-fókuszú Metronóm sorozat házigazdasszonyát, Aurint kértük fel, hogy egy-egy tematika mentén szedjenek elő nekünk pontosan egy tucat kedvenc zenét (miközben tudjuk, hogy ezeken kívül van még mindenkinek sokszáz másik favoritja), és támogassák meg azokat magvas gondolatokkal is.

AIWA tizenkettőjére is kíváncsiak voltunk, és nem csak azért, mert a március 5-ei Akvás Telekom Electronic Beats x Boiler Room eseményen is fellép, hanem mert a budapesti Farbwechsel kiadócsalád egyik legrégibb tagja, aki mára már elhagyta a fellépésein korábban használt hófehér símaszkot, viszont továbbra is az egyik legfigyelemreméltóbb kísérletező (wonkys és drum & basses múlttal, a fekete zenék szeretetéről nem is beszélve, ezek mind fontos hatások nála), aki úgy sasszézik félre a műfaji definíciók karanténjaitól, mint egy gondos jégkorongos a bodicsekk elől – ahogy az a Soundcloudján is kiderül. Nézzük, mi mindent tizenkettőzött össze!

Maxmillion Dunbar – Chewy

Bemelegítésnek egy kis dallamos Max D-t ajánlanék. Ettől a daltól ismét sample-özni támad kedvem, vagy minimum oroszosan guggoló-táncolni. Elsőre nem egy élmény átkeverni, de amennyiben sikerül megfejteni, kiváló társ a lemeztáskában.

John T. Gast – Yep

John T. Gast zenéi iránti érzelmeimet nehéz szavakba önteni, kever mindent mindennel, egyedi és koherens világot épített magának. Ezt a számot hallgatva is külön feladat eldönteni, hogy épp dub-ot, trap-et, grime-ot vagy elektrót hallgatunk, de nekem mindegy is mert mindet szeretem. Vigyázat, forró!

Maoupa Mazzocchetti – O Horror Na

A PRR! PRR! sajátos hangzásvilággal és humorral fűszerezett léböl, nekik köszönhetően ismertem meg Maoupa munkáit, és sok más időtálló vadbaromságot, a szó leges-legpozitívabb értelmében!

Dolo Percussion – DOLO 15

Dolo Percussion ezúttal a Future Times kiadónak gyűjtötte össze a Trilogy Tapes-en már megjelent dobtrekkjeit (plusz pár eddig még kiadatlant, mint például ezt). Dolo valójában Maxmillion Dunbar, tehát két számát is felraktam erre a listára, ami csakis azt mutatja, hogy nagy Max D fan vagyok.

DJ Osom – Rubber Man

A kiadó, az Exotic Dance Records neve magáért beszél. ‘Rubber Man’ kellemesen kellemetlen nyivákolásától a legunalmasabb buli is beindul, remekül passzol kacsatáncoláshoz.

Benoit B – Cruising

A francia származású, berlinben élő Benoit B-vel sem lehet melléfogni, minden produktuma minőségi-menőségi. Ez a nóta a friss (januári) EP-jén található, de érdemes beletúrni korábbi munkáiba is. Low-key önpromónak tűnhet, de elfogultság nélkül tudom ajánlani a kiadóját (Banlieue Records) is.

LOFT – Heffalump

Emiatt a LOFT (aki most már AYA néven fut) nóta miatt nem egyszer torkolott tömegsikoltozásba buli, ahol játszottam. Csak épül, épül, és szépül. Még egy tehetség Manchesrerből, valami lehet ott a levegőben.

Steven Warwick – Open Fire Hydrant

A Heatsick néven elhíresült casio-virtuóz zenéhez való hozzáállása mindigis inspiráló volt számomra: nyers, energikus, funky. Immáron saját neve alatt munkálkodik, a moddolt szambarumba szintit is elhagyta, de játékosságából fikarcnyit sem vesztett.

CCL x Flora FM – Liquify Interference

A Planet Euphorique fiatal trenszes-bészes-brékes kiadó válogatáslemezéről szóljon most ez a nóta, ami olyan szépen lüktet, hogy még a legtechnósabbak se hagyják el a táncteret.

Color Plus – Tension Banter

Micsoda kiadvány kérem szépen, egy a sok klub-himnuszból az albumról. Rave-es, bass-music-os, friss, érdekes cumókák.

Complete Walkthru – NYC

Complete Walkthru (fka Max McFerren) nagy királyom, 1080p / Allergy Season kiadványokon bukkantam a dolgaira, ez pedig a friss debüt LP-jéről az egyik, de nem az egyetlen treki, amit pörgetek az USB-men (te vagy USB MEN). Kiválóan működik a tánctéren dobok nélkül is.

Sikka Rymes – Love Di People (feat. John D)

Ez a szerzemény 2017-ben felbukkant már egy másik projekten is, akkor még Duppy Gun Production név alatt, amely név a Los Angeles-i Duppy Gun kiadó producereit takarta. A kiadó amerikai/mexikói kísérleti producerek és jamaikai dancehall énekesek kollaborációit szervezgeti, a végeredményt pedig Stones Throw disztibútálja. Én meg nehezen tudom meghallgatni páros lábon ugrálás nélkül.