Music
Jókora botrányt kavart tíz szupersztár DJ a világjárvány hullámain
Pénzt kezdtek kalapozni a turnémenedzsereiknek. SAD.
Április legvégén finoman fogalmazva nehezen értelmezhető, erősebben szólva kifejezetten pofátlan kampányt indított Dubfire, Seth Troxler, Carl Cox (aki a fenti nyitóképen az egyik kedvenc hobbitárgyával pózol), Nicole Moudaber, Joseph Capriati, Alan Fitzpatrick, Hito, Paco Osuna, a Martinez Brothers és Carnage: a Tour Managers Not Touring nevű kezdeményezés lényege az lett volna, hogy saját turnémenedzsereiknek kalapozzanak pénzt.
Tehát azok a producerek, akiket csak a világ legfancybb klubjai és legnagyobb fesztiváljai bírnak megfizetni, ugyanis ötszámjegyű euróösszeget kérnek el egy-egy fellépésért – csak Carl Cox tíz és húszmillió forint közötti gázsiért zenél egy estén -, és szinte folyamatosan úton vannak újabb és újabb bulikba (kivéve persze most), azt kérték a világtól, hogy aki teheti, segítse ki az ő alkalmazottaikat, akik dj-szerepbe lépve pénzért megvehető mixeket csináltak, mert munkájuk ugye éppen nincs.
Ahogyan nincs sok más millió embernek sem, akik ráadásul nem is az univerzum legjobban megfizetett szórakoztatóipari szakmunkásainak dolgoznak – világított rá az akció abszurditására az elismert trance producer, John Askew, aki véleményét videóba csomagolta. Ami aztán el is szabadította az ágyúgolyót:
A legironikusabb szavak akkor hagyják el a száját, amikor a nagy nevek helyébe képzeli magát, és előadja azt a stílusparódiát, hogy
“légyszi támogassátok ezeket a palikat, akik havonta 50-szer utazgatnak a repülők turistaosztályán, miközben én pezsgőt kortyolgatok elől, és épp közhelyeket posztolgatok az emberiség szenvedéséről.”
Továbbá: “légyszi küldjetek egy kis pénzt nekik abból a pénzből, amitek nincs, mert ha nem teszitek, akkor a saját pénzünket leszünk kénytelenek használni, hogy kifizethessük őket.”
Askew nagyon betalált a megmondásával, mert a Tour Managers Not Touring socialmédiás oldalairól nagyon fürgén leszedtek mindent, és a szóban forgó lemezlovasok felületeiről is eltűnt a felhívás. (Korábban egyébként a Discwoman kollektíva került hasonló célkeresztbe, miután adakozásra kezdtek buzdítani saját maguk számára az Instagramon. Másfelől egy másik jellegű, de ugyancsak járványügyi pénzes sztoriban az amúgy Porschéjával flexelő Kenny Larkin hivatkozott a vírushelyzetre, amikor a budapesti LavaLava szervezőcsapatnak nem volt hajlandó visszafizetni a fellépti díját a party elmaradása ellenére.)
Ugyanakkor ez a kisebb botrány rámutat egy sokkal nagyobb jelenségre, amiről más nagy nevek, például Dave Clarke úgy írt egy három héttel ezelőtti Facebook-posztjában, hogy a koronavírus-járvány a reményei szerint aképpen nyomja meg az újraindítás gombot az elektronikus zenén és a technón, hogy visszahelyezi azt eredeti röppályájára, ami így megtérést jelenthet a műfaj eredeti alapértékeihez.
