Feed/Music

“Minden az én hibám volt” – megtörte a csendet Skócia legjobb DJ-je, aki beginázva zaklatott nőket egy fesztiválon

Jackmaster egy éve parkolópályára tette karrierjét. Hogy rendbetegye magát.

A szigetországban talán nincs még egy olyan ember, akinek annyira odanőttek volna az ujjai a keverőhöz, mint a glasgow-i Jackmasternek: ha feltűnik a lemezjátszó mögött, mérget lehet venni rá, hogy a következő egy vagy pár órában a szórakoztatás stílusokon átívelő magasfoka fog megtörténni. Ezért is érte sokként a szakmát, amikor 2018 augusztusában kiposztolta a Facebookra, hogy nyíltan és félreérthetetlenül elnézést kér, amiért a bristoli Love Saves The Day fesztivál több dolgozóját is zaklatta.

Ráadásul megnevezte az okot is.

“a kábítószer egy ember választása, de nem lehet a magyarázkodásának alapja”

– mondta, hozzátéve, nála a GHB (közismertebb hazai nevén a gina) volt az a szer, amit használt, és a “blackoutja” során fogdosni és csókolni próbált meg több nőt is azon az éjszakán a backstage-ben, de semmi esetre sem akar kifogásokat keresni: undorodik magától, és felelősséget vállal mindenért.

A világ egyik legmenőbb bulicsinálója felől jó egy évig nem lehetett hallani.

Most a VICE hosszas cikket közölt Jackmasterről: ez volt az első alkalom, hogy a dj – akinek a szárnyai alatt olyanok pallérozódtak, mint Peggy Gou vagy Denis Sulta – bűnbánó nyilatkozatai után megszólalt a sajtóban. Egy év telt el, és még mindig csak az az utolsó szilánk, amire emlékszik, hogy önkívületben felkapta a fesztivál egyik alkalmazottját, amolyan vicceskedve, de aztán el is ejtette, amitől a lány karja meg is sérült. Másnap pedig egy szétszórt hotelszobában ébredt, amnéziásan.

Jack Revill a zaklatás idején már régen tisztában volt azzal, hogy GHB-függő. Három éve, harmincadik születésnapján többezer embernek játszott Glasgowban, majd összeesett a színpadon. A mentősüknek intubálniuk kellett, az öccse pedig ott zokogott mellette, mert azt hitte, meg fog halni.

A karrierjével együtt pedig a drog-étvágya is nőtt, nem véletlenül: mindig úgy érezte, hogy túl nagyok azok a cipők, amikben megpróbál járni.

“Ez a világ legjobb melója, DJ-nek lenni. De mindig azt gondoltam: bevallani, hogy nem vagyok épp túl jól, vagy segítséget kérni, az ebben a helyzetben rinyálásnak tűnhet.”

Hogy a lemezlovasok “kötelezően boldog” élete valójában messze nem csak játék és mese, annak kapcsán az Essential Mix-apuka Pete Tong is kongatta már a vészharangot, és mi is írtunk egy hosszabbat Avicii halála kapcsán. A folyamatos turnézás, felborított bioritmus és a partik muszájhedonisztikus heve félelmetesen könnyen a tönk szélére sodor bárkit – vagy egyenesen a gyors örömhormon-felszabadítás ígéretével kecsegtető szerek karmai közé.

A VICE egyébként a gináról külön is készített egy friss és sokkoló dokumentumfilmet, ezt itt máris érdemes megnézni, hiszen vannak helyek Európában, ahol egyesek már GHB-járványról beszélnek, ami a DJ-pultokat sem hagyta érintetlenül:

Akadt azonban még valami, amit még a gina kockázatain túl is fontosnak tartott szóvá tenni Revill. Ez pedig az, hogy a nem megfelelő (nőkkel szembeni) magatartás sajnos a toleranciabajnok techno-house szcénát sem kerüli el, az Egyesült Királyságban legalábbis, ahol a “lad culture” nagyon is kézzelfogható.

“Minden nő ismer egy másik nőt, akit megerőszakoltak vagy szexuálisan zaklattak. De nem minden férfi ismer egy másik férfit, aki őszintén beismerné, hogy igen, ezt ő tette.”

Ha valamire rájött ő az elmúlt egy éves önreflektív visszavonulása alatt, az az, hogy az elektronikus zene olyan ligájában játszik már, ahol sokak szemében példakép. Ezért innentől a pozitív üzenetekre fog fókuszálni. “Ha változást akarunk, akkor azt a férfiaknak kell elindítaniuk. A férfiaknak kell rászólni a haverjukra, ha akár csak a legenyhébb, nőkkel szemben megalázó komment is elhagyja a szájukat.”

(Még egyszer, a teljes VICE-cikk itt olvasható.)