Electronic Beats Hungary
Music

Podcast-sorozatot indított a LÄRM, és egyéb friss mixek négy fal közötti merengésekhez

Nem kifejezetten táncorientált, de épületes hanganyagok.

Ilyeneket gyűjöttünk össze egy kupacba, hogy legyen mire elmélázni az új tavaszon, meg azon, hogy mikor vándorol már arrébb a járványügyi veszélyhelyzet. Örömteli utazgatásokat, mert az alábbiak mindegyike felér eggyel!

Mintha valakinek a csillagos, setét éj leple alatti éber álmába érkeznénk meg, nyíratlan fűben heverve, az utolsó kertvárostól is távol, miközben néha lecsorog egy messzi galaxisból érkező kapcsolatfelvételi próbálkozás  – így indul a Kansas City-beli mdo mixe, és nagyjából így is folytatódik. A mixet feltöltő kitűnő amszterdami lemezkiadó, a Knekelhuis pedig úgy jellemzi: alámerülünk egy meleg, ezoterikus olajokkal teli kádba, amíg a világ odakint éppen repedezik. Nem vitatkozunk.

Upsammy a női dj-divíziónak azt a kasztját erősíti, amelyik nem fél az agyra ható furcsaságoktól, a tempóváltásoktól, attól, hogy egy ambienttől eljusson némi intergalaktikus drum & bassen át valamiféle sosem hallott technó-formátumig. Ezeket a kanyarokat pedig akár a táncfunkciók rovására is megteszi, ha úgy érzi, képes így bárkit felcsigázni. Ez az NTS Radio-s tripje a belassulás kontextusában íródott, délutáni sütkérezéshez ragyogó, teszteltük, működik.

Ha egy mixben az első tíz percben nem hallasz lábdobot, az már jó jel. Ha a mix elkövetője még sztorit is mellékel a műsora mellé, az még jobb. A Los Angeles-i Max Ellington történetének közepén egy valódi nyaralás áll, amikor munkáját otthagyva Ausztráliában látogatta meg barátait, és egy kora reggel, míg ők aludtak, kilopózott a helyi móló végére, belenézett a Csendes-óceánba, aztán visszanézett a mögötte magasodó zöld dzsungelre, és hatalmába kerítette a letaglózó érzés, hogy ennél messzebb nem lehetne szülőföldjétől, Michigantől. Ezt a “far from home” atmoszférát igyekezett átültetni ebbe az 59 percbe.

“Inkább vagyok olyasvalaki társaságában, aki kedves, és azt játssza őszintén, amit szeret, még ha nekem az a zene nem is tetszik, mint aki a tagja egy lemezritkaságokra sznobuló, egymást körbeszopkodó klubnak” – mondta egyszer nyers őszinteséggel az európai klubzene egyik legkomolyabb úttörője, aki igazából máig nem tett le az út töréséről, tehát Ivan Smagghe. Alábbi, hibátlanul építkező szettje még a világkarantén előtt gördült le a lisszaboni Lux Fragil dj-pultjából, és bár táncos kétóra, eléggé elmebarát is, úgyhogy otthonra is javasoljuk, mondjuk egy képzelt péntek esti buli warmupjának.

A végére hagytuk a nyitóképünkhöz tartozó mixet, hogy keretes legyen a szerkezet, és hogy egy hazaival zárjunk: a hetedik kerületi LÄRM ugyanis most, hogy események nincsenek, azzal rugaszkodott el a világméretű bénultságból, hogy elindította podcastsorozatát, kapásból a (Techno)Műhely egyik alapítójával, Adam Krasszal. Az ehavi korszellem kiszabadulása egy mélyfekete, rozsdás szelencéből majdnem másfél órában, leginkább éjfél utáni inszomniás periódusokra javallva:

Loading...