Music
Trekkpremier: Kristof Kelemen - For You
Egy szakítás ihlette a lassú habzású melankóliát.
Kelemen Kristóf nem annyira új jövevény a hazai zenei életben, mint amennyire annak tűnhet: azok után, hogy már három évesen furulyát fogott, tinédzserként reggae és ska zenekarokban – például a PASOban – vendégeskedett, majd Hangácsi Mártonnal “egy igazi csöves időszakot” beiktatva utcazenélt a Deák tértől Siófokig, hogy aztán belépjen az életébe a Fran Palermo, ő meg a zenekarba, ahonnan egy hosszabb londoni életművészkedés szakította ki.
“Két évnyi külföldi lét után újra kellett magamat szervezni. Nagyon lelkes voltam, sok energiát megmozgatva álltam hozzá ehhez”
– mondta Kristóf, akihez ezek után volt pár kérdésünk is.
TEB: – egy ideje Kristof Kelemen kalapja is organikus része a budapesti DJ-pultoknak, a kalap alatt pedig gyakran a fuvola is előkerül. A zeneiskola, majd a konzervatórium is szerves része volt korábbi éveidnek – gondoltad volna, hogy egyszer majd épp az elektronikus zenei ötleteidben fogod hasznosítani az itt szerzett tudást?
KK: – Egyáltalán nem gondoltam volna, akár konzi alatt vagy közvetlen utána. Volt olyan ötletem, hogy karmester leszek, illetve egy igazi pszihedelikus rock zenekart képzeltem magamhoz sokáig. Aztán sokat jártam bulizni és magával ragadott ez a világ, egyre jobban csak ebben tudtam elképzelni a zeneiségemet.
TEB: – Tagja vagy a Pure Lustnak, illetve a féllegális erdei SANTSAT buliknak is, a zenei keretek pedig, amikben mozogsz, ezekkel a kezdeményezésekkel eléggé organikusan összefésülődnek. Hogyan jellemeznéd a zsánert, amiben zenét írsz, illetve DJ-zel?
KK: – Ez abszolút most van kialakulóban, főleg a kemény technó után, amivel kezdtem az elektronikus zeneírást. Aztán ahogyan ismertem meg újabb és újabb előadókat, úgy változott ez az egész bennem: próbálom megtalálni az egyensúlyt ebben a keretes szerkezetben, ami az akusztikus zenét ötvözi arpeggiatorokkal, egyenes lüktetésű dobbal, ugyanakkor a csörgők és shakerek töréseivel mégis egyfajta törzsi forma elevenedik meg.
TEB: – Mit érdemes tudni erről a friss trekkről, amit mi mutathatunk be elsőként?
KK: – A dalt egy finoman fogalmazva is megborító szakítás ihlette. Több évig éltünk együtt, külföldön és itthon is. Meghatározó személy volt. Az ő utána jövő, kitöltetlen, üres tér köszön vissza ebben a dalban, amit tavaly nyáron írtam. A szám első felében Makay Anna vokálozik, a második felében én, egyfajta eklektikus kérdezz-feleleket testesítve meg.
A szám annál a Heimlich kiadónál jön ki, ami a bécsi downtempó közösségi alapú újjáélesztését tűzte zászlajára.
(Fotók: Vizi András)
