Music
A nemzetközi Piano Day ötletgazdája, Nils Frahm megajándékozott minket egy újabb nyugtató mesterművel
Februárban az egyik kedvenc szpotunkat, a Müpát töltötte meg, most pedig a füleinket az Empty című hanganyaggal.
Frahm egészen különleges figurája a kortárs zenei életnek, abban az értelemben, hogy kiket ránt közös halmazba a kompozícóival: koncertjein éppúgy ott vannak az otthon klasszikusokat hallgató zeneértők a legszebb vasalt ingjükben, mint azok, akik más alkalmakkor délelőttig kardióznak egy hauzbuliban.
Ez persze valahol nem véletlen, hiszen az életútja is az egyik halmazból a másik felé haladt: az 1982-ben, Hamburgban született zeneszerző kisgyerekként kezdett klasszikus zongorát tanulni (annak a Nahum Brodskynak a szárnyai alatt, aki pedig Csajkovszkij egyik tanítványától szedte magára a tudást), majd a magnetofonnal való hangmanipulációk és a keverők világa is rabul ejtette, de éppen csak annyira, hogy szuperszemélyes, filmzeneszerű, nagy érzelmi horderejű műveinek központi eleme maradt a zongora, az elektronikát és az effekteket pedig inkább a hangulati árnyalatok kidomborításának szolgálatába állította. És így tesz új lemezén, az Emptyn is, amit a Piano Dayre, március 28-ra időzített.
Ő is pont ugyanazzal az üzenettel osztotta meg a világgal az albumot, mint legutóbb a Bicep – Frahm azt mondta: “remélem, segít mindenkinek erősnek és higgadtnak maradni a magány napjaiban, mert a nehézségek ellenére felfedezhetjük, milyen kicsit befelé figyelni.”
És íme.
