Music
Billie Eilish szépen nekiment a zeneipart sújtó, bőrszín alapú kettős mércének
Aki fehér, az mindig pop, aki fekete, az mindig rap és R&B.
Nem olyan rég történt, hogy a jónevű Tyler The Creator, aki a cinikus underground rap felől érkezve az elmúlt években egyre többet hajlítgatta a stílusát, 2019-es Igor című, az underground rapet már rég meghaladó lemezével elnyerte a legjobb raplemeznek járó Grammyt.
Hogy aztán azzal a bírálattal illesse a díjátadót, bár nagyon hálás, azért az “eléggé szopás, hogy akármit is csináljunk, ami műfajokon átívelő, az mindig a rap vagy az urban kategóriába megy. Amúgy sem szeretem az urban kifejezést, olyan, mint az n-szó politikailag korrekt változata. Szóval miért nem lehetünk simán csak pop?”
Billie Eilish most friss, a GQ Magazinnak adott interjújában reagált az esetre azzal, hogy nagyon is egyetért Tylerrel: “ne a külseje alapján sorolj be egy művészt valahova. Lizzo az R&B kategóriában nyert, nem? Pedig ő például sokkal popabb, mint én.”
“Ha nem lennék fehér, valószínűleg a rap kategóriába kerülnék. De csak azért, mert egy fehér tinilány vagyok, pop vagyok.”
– mondta Billie, és hát aki hallgatta már az elmúlt években gigantikusat robbant (csak az Instán több mint 63 millió követő!) szuperinfluenszer tavalyi debütalbumát, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go?-t, talán elgondolkodott rajta, hogy ez valóban messze nem az a kereskedelmi rádiókból csordogáló, többnyire felületes, cheesy slágerzene. Sőt, talán azt is megfogalmazta magának, hogy nini, ez a lemez az olykor már-már suttogós, érzékenyen búgó énekével és levegősen cool, basszusnehéz alapjaival jócskán közelebb áll az R&B-hez, sőt, annak is a bizarrabb irányához.
De nem csak Tyler The Creator és Billie Eilish az, aki a napokban szólt a rasszistának is mondható zeneipari kategorizálás ügyében: Drake és Ariana Grande lemezkiadója, a Republic Records bejelentette, hogy többé nem alkalmazzák a fekete zenékre egyetemesen használt urban kifejezést. Ahogy azt már DJ Semtex két éve is mondta, ez a szó “több gazdag művészeti kifejezési forma leegyszerűsítő, pontatlan általánosítása.”
A kiadó arra bíztatja a többi zeneipari szereplőt, hogy tegyenek hasonlóképp, mert így formálhatják a jövőt azzá, aminek szeretnék látni, ahelyett, ahogyan az a múlt elkopott struktúrái meghatározzák.
