Feed/Music

Hús-vér táncosok alakulnak át digitális önmagukká Âme és Mathew Johnson videójában

Vigyázz: becsavar.

Tekintsük meg lejjebb az Ana Ofak művészeti vezetése alatt, ALYX által stylingolt, Timur Novikov és a berlini Selam X kreatívügynökség által vizuális köntösbe bújtatott, Franka Marlene Foth koreográfiájával elámító klipet, ami nem más, mint az Innervisions kiadót navigáló Dixon legújabb agyszüleményének zenei keretekbe ágyazott statementje, sőt, himnusza (a zenét magát nem ő, hanem kiadópartnere, Âme szerezte).

Ez a projekt a Transmoderna, egy, a szokásos partyvágányról letérő, célját tekintve zsigerekig ható és több művészeti-filozófiai határterületet nyaldosó bulisorozat, ami 2019 májusában debütált az ibizai Pachában, aztán tért vissza oda húsz héten át minden pénteken.

Dixon azt mondta, a Transmoderna célja

nem az, hogy valamiféle robot-romantikába merítsen meg, hanem hogy decentralizálja a kreativitást, és teret nyisson a jelen alternatív evolúcióinak.

Jelentsen ez bármit is, tesszük hozzá mi.

Mindenesetre a klip, ami elkészült, a zenével együtt tényleg más, mint amit a klubzenéktől nagy általánosságban megszoktunk, és innen a Kárpát-medencéből is díjazzuk Dixon bátorságát, hogy ezt a koncepciót egy azzal szöges ellentétben állónak tűnő mainstream klubba vitte el, bár ahogy ő fogalmazott, ez szándékos volt, mert szereti az “ellentmondásos szituációkat.”

Dixon a klipet debütáló 032c-nek azt mondta, hogy az állandóan emlegetett jövőt már meghaladtuk, hiszen benne élünk, a digitalizáció pedig szimpla eszközből az életterünkké vált, akkor is, ha még mindig hajlamosak vagyunk csupán eszközként tekinteni rá.

A Transmoderna ennek a kifejezése, a klipben pedig azt képzelték el, hogyan táncolna egy mesterséges intelligencia, ha belépne az emberi testbe – inspirációul többek között Gaspa Noé Climaxát és Jeremy Shaw I Can See Forever című pszeudo-dokufilmjét citálva, hiszen mindkettő a táncon keresztül megélt transzcendens élményről szól.

Végül a tavalyi budapesti Telekom Electronic Beats Festivalon is szédületes hömpölyögtetést bemutató Dixon még rádob egy gondolatébresztést:

“Ma már mindenki DJ. A felsővezetők nem a Mount Everestre akarnak mászni, hanem a DJ-pultba. De csak nagyon kevesen táncosok. A tánc talán az utolsó mentsvára az ellenkultúra testének.”