Music
Nem figyeltünk oda, és Mall Grab fű alatt kihozott egy állatjó albumot
Anyakönyvezett nevén, Jordon Alexanderként.
Az a tény pedig, hogy ezen a néven jelentkezett, jelentős üzenetértékkel bír. Ugyanis míg Mall Grab jellemzően a klubokat fülleszti meg, a polgári név által jegyzett tune-ok egészen más arcát mutatják meg a kedvelt ausztrálnak (akit pár éve a BOUNCE, a Designer Drums és az Elevated szervezőcsapatok közös erővel el is hívtak a Toldiba, teltházat pukkantva a Bajcsy leghipebb mozikocsmaklubtáncterére).
Jordon “Mall Grab” Alexander szosöl felületein végigseperve feltűnhet, hogy új albumról nem tűnik fel semmiféle erős utalás: Facebookon kuss, Instán kuss, pontosabban utóbbi esetében egyetlen instasztori jelzi, hogy van itt valami, ami mellett nem kéne elszaladni. Konkrétan Spotifyról simán csak megosztotta a lemezt, mindenféle kommentár nélkül, és ennyi. Se press release, se rejtélyeskedőn felvezetett kampány: itt az új cumó, vegyétek, vigyétek, egyétek.
Na de mit tud az Ohanara keresztelt anyag? Búgicsáló ambienttel kezd, sistergő cines elektronikával folytatódik, aztán oltári meglepetésre jön egy
fuzzy, gitározós, napon olvadozó lo-fi álompop fröccsenet – a saját énekével.
És még emlékidézős elektró, és további belassulás, és azért egy kikacsintás a technóvilág felé belefért, hát hogyne. De azt már megállapíthatjuk, hogy Jordon dimenziói jóval szélesebbre tágulnak, mint a bangert bangerre halmozó Mall Grabé. Mindenesetre ha valami, akkor ez tutira átsegít a hét maradékán:
