“Amikor emberekkel kommunikálok, azt szájról olvasással teszem. De amikor zenéről van szó, amint megszólal a ritmus a membránokból, a testem reagál rá” – indítja mondandóját Troi Lee ebben a rövid, de annál erősebb dokuban.
Lee a Deaf Rave nevű londoni kezdeményezés atyja, amit azután indított el, hogy halláskárosult társaival együtt nem engedték be őket egy klubba. Az első partiját 2003-ban rendezte meg, 700 emberrel, és teltházat produkáltak, a világ minden részeiről érkeztek a siket sorstársak osztozni az élményben, amit a zene rezgése tud kiváltani.
Ennél emberibb példát nem mostanában láttunk arra, ahogyan a rave és a tánc utat tör magának – hiába, a basszusokat senkitől nem lehet elvenni.
