Deutsche Telekom - erleben was verbindet
Electronic Beats Hungary

Az Idő a mi kábítószerünk, üzeni a Colorstar

Nem mai gyerek a Colorstar zenekar, de a mai gyerekeknek sem javasoljuk most az elkapcsolást, mert hiába az 1996-os alapítás, ez az a magyar zenei formáció, ami képes arra a bűvésztrükkre, hogy karrierkezdete óta képes összesodorni koncertjeire mindenféle embert: a csavarodva lüktető, pszichedelikus elektronikus-poprockos folyamatzenére ugyanúgy rugózott már klasszikus party people, mint indielover egyetemista, gitárbarát vagy goás. Talán azért, mert dalaik egy olyan sweet spotot találnak el, amik ősi reflexeket hoznak a felszínre, amik elől senki nem menekülhet.

Tavalyi lemezük, a Time Is The Drug címadó dala (ami egyben a fentiek fényében afféle irányadó ars poeticaként is értelmezhető, hiszen a fellépéseiken tényleg mintha képesek volnának szinte eltüntetni is a fizikai időt) kapott most egy szöveges videót is, ami azért kiemelendő, mert rendes klipnek azért nem feltétlenül állná meg a helyét, de a tőlük kapott infókból kiderül, nem véletlen ez, hiszen a képsorokat eredetileg koncertvizuálnak tervezték. Csak éppen koncertek nincsenek, ezért lett belőle klip.

YouTube

By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more

Load video

Az idő múlása mindenki életének meghatározó eleme, nem csoda, hogy Szalay Pétert, a zenekar alapítóját is megihlette, aki így mesélt a dalról: “Még 2016 szeptemberében raktam össze azt a rövid, mindössze pár ütemnyi loopot, amiből aztán egy hosszú folyamat végén, 2018 októberében megszületett a Time Is The Drug. Sokáig nem volt egyértelmű, merre vegye az irányt a zene, lehetett volna instrumentális darab is akár, de aztán beugrott egy énekdallam, ami szöveget is kívánt. Érdekesség, hogy közben Németh Robival a Táguló Idő című dalán dolgoztunk, a kísérő zenekarában játszó Esti Kornélos srácok pedig Eltűnt Idő címmel adtak ki szintén ez idő tájt albumot, szóval a téma valahogy ott ólálkodott körülöttem, és engem is elkapott. Az angol szöveget tekintve a meghatározó ihletforrás David Bowie Time-ja volt, amiben szintén felmerül a kurválkodó idő motívuma (“Time, he flexes like a whore”), és a Roxy Music Love Is The Drugja. Ez utóbbi adta az ötletet a refrénben szereplő címadó metaforához: az idő, mint drog, mint végzetes függőség, ami pusztít, de mégis egyre többet, és többet akarunk belőle.”

(Nyitókép: Biljarszki Dani)

Published December 03, 2020.