Parallel Patterns, azaz Nagy Gerda dadaista poppal tör rá az érzékszerveinkre

Egy késélre hányt fél hajszálnyival maradt le idei válogatásunkról saját szólóprojektjével Nagy Gerda, akit eddig az elsöprő-matekos posztmetál KYTARO zenekarból, az experimentális garázspopper KLOGGS-ból, illetve az entellektüálisabb gitárzenét készítő Verőköltő billentyűi mögül ismerhettek azok, akik nem a Petőfi Rádióból igyekeznek ismereteket szerezni a kortárs magyar könnyűzene állapotáról.

A Parallel Patternst azóta viszont komolyabban életre keltette, annyira, hogy mi mutathatjuk be elsőként első dalának klipjét, ami a szürreálisan szimpatikus és a zavarbaejtően álomszerű közötti vibe-skálán csúszkálva ennél tökéletesebben nem is igazodhatna a dalhoz:

Gerda saját zenei univerzumáról azt mondta, hogy okos ritmikai játékokban nem szűkölködő vokálcentrikus kísérletekre kell számítani dadaista szövegvilággal – amit a fentiek alapján nem tudunk, de hát nem is akarunk kétségbe vonni.

“Ez az attitűd már eddig is jellemezte a zenei világomat, csak fúzionáltabban jelent meg a projektjeimben, mert ott inkább kooperáció alapú volt a dolog, és nem lehetett olyan tisztán látni, hogy ki mit tesz bele zeneileg egy-egy dalba. A ritmikai szemtelenkedéseimet eddig is tudtam kamatoztatni mind a KYTARO-ban, mind a KLOGGS-ban, de az art-popon való szocializálódásom eddig inkább csak lazítani tudta a számainkat,

nem tudott kifejezetten fókuszba kerülni az a keserédes vokálerdő, ami belőlem alapvetően jön.

Szóval ezt az ezidáig kompresszált világot most a Parallel Patternsben a maga meztelenségében tudom megmutatni.” Annyit tudunk még büntetlenül elszpojlerezni a folytatásról, hogy az rögtön totális ellenpólusa lesz az itt fent hallható Down-nak. Szóval várós a folytatás, írjuk fel a reminderek közé dátum nélkül.

(Szavak: Unger András)