A kiscsaj, aki lenyomja Halott Pénzt, Ariana Grandét, sőt, az egész világot

Kívülálló influenszer, és edgy tinipopot tol, ami túlnő a kultuszon. Billie Eilish debütlemezével könnyedén belépett a szupersztárok közé.

A 17 éves, ír-skót szülőktől származó, Los Angeles-ben, magántanulóként nevelkedett, bátyjával zenélő Billie Eilish O’Connell ellentmondásokkal teli tinipopsztár. Természetesen a puszta tények alapján tinipopsztár, de közben jóval több is annál. A csodagyerekek iránti rajongás legalább Shirley Temple óta állandó a popkultúrában, aztán láttuk, mindez mit tett Michael Jacksonnal. Bár persze Stevie Wonder is kölyökként futott be, és benne nem okozott akkora kárt. De minden Wonderre jut egy-két Britney Spears és Justin Bieber, akiket meg durván maga alá temetett a popipar.

Billie Eilish-t azonban nem a gépezet termelte ki, hiszen otthon, a négy fal között, tesójával szülte első zenéit, de a néhány hete – persze már a legnagyobb lemezkiadónál, a Universalnál – megjelent bemutatkozó albumának dalaiba se szólhatott bele külső producer,

ez már a 21. századi valóság, amikor tinik csinálják a leginkább előremutató zenéket, és ezzel irányítják a vén mammutokat.

Persze nem is kellett mibe beleszólni, hiszen amikor eléd tesznek egy perfekt anyagot, ami önmagától szólít meg egy generációt, akkor azt csak kiadni kell.

Eilish tehát leginkább Lorde nyomdokain halad, ha már a húszéves kor előtt befutott előadókat nézzük. Az új-zélandi énekes-dalszerző szintén egyetlen másik dalszerző-producerrel (Joel Little) készítette el debütjét, és felbukkanása idején ő is nagy felzúdulást okozott korával – még olyanok is voltak, akik bizonygatni akarták, hogy nem lehet tizenéves. Hagyjuk már ezt, a kor csak egy szám, ahogyan az öregedők szeretik elhessegetni a témát. De akkor legyen ez a megközelítés a másik irányból is:

mindig is voltak és lesznek, akik megelőzik korukat, akik előbb érnek, akik fiatalon képesek nagyot alkotni.

Billie Eilish is ilyen és zenéjében nem életkora a legfőbb tényező. Még ha erősen szól is az aktuális, és kicsit persze a mindenkori tinédzser-korszellemhez, mégha a szövegek ilyen szempontból alkalmanként okozhatnak is fennakadást, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go? című bemutatkozó album 2019 egyik nagy durranása.

Eilish-t tehát nem a popipar termelte ki, de a popkulturális zeitgeist emelte magasba. Instagramozás, influencerkedés. Kívülállás, mint vezértéma a tinédzserdüh és szomorúpop aranykorában. Hozzá jól kitalált vizuális kiborulás – fotókon, videókban egyaránt.

És persze az is, hogy ehhez zeneileg úgy passzol az amatőr soundcloud-trap felé is biccentő, mélybasszusos, gothpopos, sőt horrorpopos electropopja, hogy közben az el is válik attól, amit ma a kommersz popsztárok alá pakolnak híres producerek popzene címszóval. Eilish azonban okosságával emelkedik ki igazán. Kortársai felé megfogalmazza azokat a gondolatokat, amiket ők már éppen nem tudnak, pedig a nyelvük hegyén van. Ezek részben a mindenkori szívfájdalom témakörét boncolgatják, részben viszont arra reflektálnak, hogy az első, okostelefonnal a kezében született generáció már érzi, hogy éppen emiatt nagy bajban is van.

A megfelelési kényszer új, talán minden eddiginél borzasztóbb szinten okoz permanens szorongást, miközben tényleg ott van a szemü(n)k előtt, ahogyan a világ esik szét atomjaira. Nem-kortársait viszont egyszer azzal szívatja, hogy hülyének tetteti magát, máskor pedig hitelesen tudósít nekik arról, amit azok már nem látnak, vagy inkább nem értenek ezzel a generációval kapcsolatban.

Hogy mindehhez felelősségteljes megnyilatkozások is társulnak például arról, hogy soha nem drogozott, mert nem izgatja, vagy, hogy a fiataloknak is az utcán a helyük, amikor fontos társadalmi ügyek mellett kell tüntetni, az már csak a bónusz. Több szinten is működő üzenete persze abból a szempontból is megkerülhetetlen, hogy mindezt egy nő mondja, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy még mindig nem elég nő mond ilyeneket, pláne, hogy még mindig nem jut minden Post Malone-ra, XXXTentacionra vagy Juice WRLD-re elég Billie Eilish.

Eilish nyolcévesen kezdett kórusban énekelni, tizenegy volt, amikor már dalt is írt, majd tizenhárom, amikor bátyja, Finneas nekiadta egy szerzeményét, a saját indierockos zenekara számára túl nyálasnak gondolt Ocean Eyes-t, ami 2015-ben került fel a Soundcloudra és el is indította Billie karrierjét. Finneas karrierje már szolidan beindult némileg korábban, feltűnt kisebb tévésorozatos szerepekben (Modern Family, Glee) és The Slightlys nevű zenekarával ért el szerény eredményeket, és persze egy ideje már szólóban nyomul ő is, és alighanem ő is szintet lép majd, mint azt legutóbbi klipes megjelenései már sejtetik. Mindenesetre az Ocean Eyes után együtt kezdték írni Billie dalait, nőtt a hallgatottság, nézettség, jött a nagykiadós szerződés, jöttek az egyre bizarrabb horrorklipek, egyre nehezebben kiolvasható százmilliós kattintások a YouTube-on, streamingfelületeken, akadtak kihagyhatatlan közösködések (Vince Staples, Khalid), 2017-ben érkezett a bemutatkozó EP, idén március legvégén pedig az album.

Az érdekes tényleg az, hogy semmi más nem alakította a dalokat, csak a két fiatal ízlése és zsánerskatulyáktól irtózó kalandvágya. A hiphopból, indie-dreampopból minimalizált, de magát a soundcloud-traptől és az aktuális electropoptól (mondjuk Sigrid és társai) is eltoló, sokszor szarrá torzított, basszushevi hangzás pont annyira eltérő, kívülálló, egyedi, mint Billie maga, vagy az általa generált jelenség. Meg tudja határozni magát a világgal szemben, közben pont olyan hatásokkal dolgozik, mint minden sikeres popsztár, amikor először berobban, lásd mondjuk Lady Gagát. A jelenség nyilván nagyon erős, de hogy ez általánosan is beüthessen, ahhoz az kellett, hogy az O’Connell-tesók kimagaslóan popérzékeny, nagyon jó dalszerzők, tudnak sokféle árnyalatot, halld például az ukulelés, ábrándpopos 8-et vagy a nyíltan szépségre törekvő, ambientpopos I Love You-t – és persze az is nyilvánvaló, hogy Billie legnagyobb inspirálója Lana Del Rey. Szóval,

hogy ez tényleg megérdemelten kiemelkedő siker, ahhoz kellett egy végig ilyen jó, kikacsintásokkal teli, klassz ívű lemez is, amit pillanatnyilag inkább alulértékel a világ,

de ez természetes jelenség – amikor nagy a hype, akkor muszáj visszacsapni. Várjuk csak ki az év végi listákat.

Tehát 2019-re végre eljutottunk oda, hogy a kreatív kontroll ott lehet a világ aktuálisan legfelkapottabb jelenségénél, aki valóban ott csücsül a mindenek tetején. És most nyilván nem fogom sorolni, hogy mi hányszázmillió, meg hány országban listavezető (Amerikában és Angliában is az első helyen nyitott az album, ezzel ő az első 21. században született listavezető), de azt azért muszáj, hogy még nálunk is az. Ha például rápillantunk az iTunes-listára, ott van a háta mögött Halott Pénz és mindenki más is. Paródiák sora bizonyítja megkerülhetetlenségét, lásd azt a videót, amin megtanítják, hogyan kell egy Nintendo 64-gyel eljátszani eddigi legnagyobb slágerét. A mindenféle kielégítő hanghatásokra rábuzduló ASMR-közösség ikonja lett. A komolyan vett sztárok közé emelkedett, halld közreműködését a Rome sikerfilm inspirációs lemezéhez. Vince Staples-t húzta elő vendégként múlt heti Coachellás koncertjén. Végigette a csípős szószokat a világ egyik legviccesebb műsorában.

Soroljuk még?

Billie Eilish tűzforró pillanatnyilag, de közben van benne annyi muníció, van annyira jó, hogy egy Lorde-féle, nagyon is vállalható út állhat előtte. Csak ehhez előbb meg kell birkóznia azzal, amiről azt állítja, hogy neki nem gond, de közben már látszik, hogy nagyon is az, mert az mindenkinek az.

Maga által épített ironikus, de komolyan is vehető világfájdalmas imázsának része, hogy mindent kissé eltart magától, így az sem vehető teljesen komolyan, amikor arról beszél, hogy híresnek lenni mekkora nyomor. Miközben – és ugye ez is egy a körülötte lévő sok ellentmondásból – nyilván tisztán látja, hogy a popipar hogyan nyomorít, már kivonhatatlanul része ő is a körforgásnak. Ha mindenhol felismernek, az „kinda cool”, de egyúttal „it’s a lot” is. És még csak most indult a lemezbemutató turné, ami könnyen kicsinál egy szétrajongott embert. Reménykedjünk, hogy őt nem fogja.

És hogy aztán is meg tudja őrizni művészi integritását, mert nagy szükség van a fősodros popban a Billie Eilish-félékre.

Ha teljesen rá vagy függve a nyerő új zenék felfedezésére, és ezt a minőségi hobbit akár korlátlan adatforgalommal tolnád meg a Spotify-on, Apple Music-on, Deezeren és Tidal-on, akkor rendeld meg alig ezer forintért a Telekom Zene opciót a mobilodra itt (figyelem, a Zene opció csak a Telekom által biztosított mobilnetet tartalmazza, a zeneszolgáltatók havi díjait nem).

Published April 25, 2019. Words by Dömötör Endre.