A Teréz körútról jelentjük: jól alakul a nemzeti gépzenei utánpótlás

Egy világító ledekkel kipattintott cégérű GSM bolt és egy sercegő kebabos (nem giroszos) közötti kapualjon lendülök át hétfő este hatkor. Amíg a Nyugati pályaudvar előtt végignyúló legforgalmasabb pesti utcán zajlik a nagybetűs élet, annak élői aligha sejtik, hogy két emelettel magasabban, egy furcsa eszközökkel telerakott nagypolgári lakásban olyan fiatal felnőttek agyalgatnak más jellegű zajlásokon, akik izgalmas, nem feltétlenül kereskedelmirádió-kompatibilis elektronikus zenében szeretnék kifejezni magukat.

Közöttük olyanokkal is, akik idei tehetségkutató pályázatunk során ugyan nem kerültek fel a végső triplalemezre, de kaptak tőlünk egy ingyenes képzést, amit az imPro Schoolban folytatnak. Ide ugrottunk fel egy szép, hamuszürke októberi napon megnézni, miben vannak a srácok.

“Nem az eredmény a lényeg, hanem hogy olyan dolgokon gondolkozz, amiken nem szoktál”

– meséli Iamyank, a zenei iskola vezető oktatója a tíz alkalmas képzésről, hozzátéve: nem mondják meg, ki hogyan, mivel és mit csináljon, mint ahogy egyes internetes tutorialokban szokták a rutinos szakik lefektetni a szerintük egyetlen igaz módszert – ha viszont valaki megakad, segítenek neki továbblendülni.

Egyébként valamennyiüknek egy projektcélt kellett választania, ami akármi lehetett: van, aki egy adott tematikára épülő EP-t akar összerakni, másvalaki kifejezetten saját maga által rögzített zörejekből dizájnolt hangokra építkezik, megint más egy live szettre gyúr.

“Azért volt ez a kiindulópontunk, mert szeretnénk elérni, hogy ez az ajándék nekik személyre szabott legyen, ne olyan, mint amikor a nagymama odaadja ugyanazt a zoknit minden unokának karácsonykor.”

És minden alkalommal más a feladat.

Korábban például az Arrival című sci-fi egyik jelenetére kellett írniuk 30 másodpercnyi filmzenét, három óra alatt. Yank szerint egytől egyig elképesztő megoldások születtek, és ezeket ebben a rövid videóban össze is szedték nekünk:

Legutóbb pedig egy érzelmi térképről (lásd feljebb az egyik fotónkon) kellett választaniuk egy olyan mezőt, amilyenen még nem jártak – csalódástól a kirobbanó eufórián át a menekülős pánikig bármit -, amit még sosem próbáltak kifejezni a zenéjükkel.

“A feladatot megspékeltük még annyival, hogy óra végén közösen áthallgattuk az anyagokat, és megpróbáltuk kitalálni, hogy ki mit választott magának – többnyire sikerrel. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert egyrészt senki nem akarta megúszni a feladatot, hanem kihívásként fogta fel és kereste az új eszközöket, sőt, többen még rá is tettek egy lapáttal, és megkötötték a saját kezüket, hogy csak modulárral vagy csak egyetlen hangszerrel fognak dolgozni” – mesélte az ezt az órát vezető, úgyszintén vezető oktatóként az imPronál dolgozó Zsüd.

“A csapatlétszám lehetővé teszi, hogy az esetleges elakadásokat közösen vitassuk meg, ami azért nagyon szuper, mert a produceri lét magányossága miatt sokszor ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy más is ugyanazokkal a problémákkal küzd.”

November 8-ig tart ez a közös műhely – amiben a hagyományos frontális, előadás jellegű információátadás nagyjából egyenlő arányban van jelen a fent említett helyszíni gyakorlati feladatokkal -, majd november 22-én tartanak egy lezáró prezentációt, amikor mindenki bemutathatja, min dolgozott a képzés alatt.

UPDATE: Végül a tanulók izgalmas végső produktumait bemutató órán mi is részt vettünk, Instagram-sztorik formájában pedig végig is követtük. Nézzétek meg a highlightjainkban!