A Teréz körútról jelentjük: jól alakul a nemzeti gépzenei utánpótlás

Egy világító ledekkel kipattintott cégérű GSM bolt és egy sercegő kebabos (nem giroszos) közötti kapualjon lendülök át hétfő este hatkor. Amíg a Nyugati pályaudvar előtt végignyúló legforgalmasabb pesti utcán zajlik a nagybetűs élet, annak élői aligha sejtik, hogy két emelettel magasabban, egy furcsa eszközökkel telerakott nagypolgári lakásban olyan fiatal felnőttek agyalgatnak más jellegű zajlásokon, akik izgalmas, nem feltétlenül kereskedelmirádió-kompatibilis elektronikus zenében szeretnék kifejezni magukat.

Közöttük olyanokkal is, akik idei tehetségkutató pályázatunk során ugyan nem kerültek fel a végső triplalemezre, de kaptak tőlünk egy ingyenes képzést, amit az imPro Schoolban folytatnak. Ide ugrottunk fel egy szép, hamuszürke októberi napon megnézni, miben vannak a srácok.

“Nem az eredmény a lényeg, hanem hogy olyan dolgokon gondolkozz, amiken nem szoktál”

– meséli Iamyank, a zenei iskola vezető oktatója a tíz alkalmas képzésről, hozzátéve: nem mondják meg, ki hogyan, mivel és mit csináljon, mint ahogy egyes internetes tutorialokban szokták a rutinos szakik lefektetni a szerintük egyetlen igaz módszert – ha viszont valaki megakad, segítenek neki továbblendülni.

Egyébként valamennyiüknek egy projektcélt kellett választania, ami akármi lehetett: van, aki egy adott tematikára épülő EP-t akar összerakni, másvalaki kifejezetten saját maga által rögzített zörejekből dizájnolt hangokra építkezik, megint más egy live szettre gyúr.

“Azért volt ez a kiindulópontunk, mert szeretnénk elérni, hogy ez az ajándék nekik személyre szabott legyen, ne olyan, mint amikor a nagymama odaadja ugyanazt a zoknit minden unokának karácsonykor.”

És minden alkalommal más a feladat.

Korábban például az Arrival című sci-fi egyik jelenetére kellett írniuk 30 másodpercnyi filmzenét, három óra alatt. Yank szerint egytől egyig elképesztő megoldások születtek, és ezeket ebben a rövid videóban össze is szedték nekünk:

By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more

Load video

Always unblock YouTube

Legutóbb pedig egy érzelmi térképről (lásd feljebb az egyik fotónkon) kellett választaniuk egy olyan mezőt, amilyenen még nem jártak – csalódástól a kirobbanó eufórián át a menekülős pánikig bármit -, amit még sosem próbáltak kifejezni a zenéjükkel.

“A feladatot megspékeltük még annyival, hogy óra végén közösen áthallgattuk az anyagokat, és megpróbáltuk kitalálni, hogy ki mit választott magának – többnyire sikerrel. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert egyrészt senki nem akarta megúszni a feladatot, hanem kihívásként fogta fel és kereste az új eszközöket, sőt, többen még rá is tettek egy lapáttal, és megkötötték a saját kezüket, hogy csak modulárral vagy csak egyetlen hangszerrel fognak dolgozni” – mesélte az ezt az órát vezető, úgyszintén vezető oktatóként az imPronál dolgozó Zsüd.

“A csapatlétszám lehetővé teszi, hogy az esetleges elakadásokat közösen vitassuk meg, ami azért nagyon szuper, mert a produceri lét magányossága miatt sokszor ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy más is ugyanazokkal a problémákkal küzd.”

November 8-ig tart ez a közös műhely – amiben a hagyományos frontális, előadás jellegű információátadás nagyjából egyenlő arányban van jelen a fent említett helyszíni gyakorlati feladatokkal -, majd november 22-én tartanak egy lezáró prezentációt, amikor mindenki bemutathatja, min dolgozott a képzés alatt.

UPDATE: Végül a tanulók izgalmas végső produktumait bemutató órán mi is részt vettünk, Instagram-sztorik formájában pedig végig is követtük. Nézzétek meg a highlightjainkban!