The Sex - Lost Data Kept In Hearts: a nyár legjobb, vasakkal készült hazai debütlemeze? - Electronic Beats Hungary

The Sex – Lost Data Kept In Hearts: a nyár legjobb, vasakkal készült hazai debütlemeze?

A kérdésre a válasz: könnyen lehet. A kérdésre egy újabb kérdés: na de ki ez? A választ lejjebb elmondjuk, az albumot pedig mutatjuk.

Szavak: Unger András

Egy misztikus névtől, Richard Atomtól esett be a digitális levél a postaládánkba: “I’ve just released my debut album. That would be great if you’d check it.”

Ismerős volt a név, hát persze: ő volt az ember, aki másfél évtizeden át csak a fióknak gyártott zenéket, három éve több számot is megeresztett a nyilvánosságnak, de ezek azóta misztikusan elpárologtak a felhőből, visszahallgatni már nem lehet őket. Az eltűnés oka nyilván az, hogy létrejött valami új a régi nyomán: Richard Atom helyett megjelent a The Sex, ami szintén ő, de teljesen új alapállásból, egy komplett nagylemezzel.

“1999-ben kerültem a kisképzőbe, és persze fél évre rá punk zenekart akartam alapítani. Ennek a neve volt The Sex. Nem mintha akkoriban bármennyire is közel kerültem volna mások meztelen testéhez. És itt ne számoljuk, hogy a rajzórákon élő modellek után aktokat rajzoltunk”

– vezette fel Richard a névválasztást, ami később még a húgának keresztelőjét is megakadályozta, hiszen az igazgató elkapta, miközben ezt a két szót firkálta fel az iskola harmadik emeleti vécéjének ajtajára, amiből indokolatlan rendőrségre cipelés lett, ennélfogva pedig a szülők pánikszerű felutazása Budapestre.

“A Sex egyébként nem a Sex Pistolsból ered, ahogyan ésszerű lenne, hanem évekkel korábbról az angol nyelvkönyvek világából, ahol az adatlapokon az identitás így állt össze: First Name, Last Name, Sex. Persze megtanultam, hogy ez a nemi identitásra vonatkozik, de mégis mindig bizarr érzéssel töltött el. Ugyanis klasszikus értelemben vett fiú voltam, annak is éreztem magam: kardozás, matchbox, legózás, tízévesen építkezésen kevertem a maltert. Példaképeim Conan a Barbár és Van Damme voltak, és a fejemben ilyennek képzeltem magam, ezért is ragaszkodtam a hosszú hajamhoz, fehér atlétához bakanccsal. Kívülről viszont nagyon lányosan néztem ki, vézna gyerek voltam, nagy kék szemekkel, hatalmas pillákkal, aranybarna hosszú hajjal. De akkor én nem ezt láttam a tükörben, hanem a Conan, a Barbárt. Közben lett szakállam, meg minden, de a szexuális identitásról való bináris gondolkodást később sem tudtam magaménak érezni, a saját élményeim miatt idejekorán mindenkit teljesen megértettem, aki úgy érezte, nem olyan testben született, mint amibe kellett volna” – fűzte tovább a gondolatmenetet.

A gyermek Richard Atom, aki majdnem Conan, a barbár

Richardnál 2001-ben jött el két, a zenei irányultságát meghatározó fordulat. Egyrészt nagyanyjánál a zenecsatornák között kapcsolgatva futott bele a Samba de Janeiróba, amiről azt hitte, hogy technó, és arra jutott, hogy biztos van ennek kevésbé mainstream változata. Másrészt kapott az egyik legjobb barátjától egy CD-t tele zeneszerkesztő szoftverekkel, Fruity Loopstól a Rebirth-ön át a Sonic Foundry Acidig.

“Hamar rájöttem, nem is kell kínlódni együttesel, ha ilyen programjaid vannak.”

Azóta készíti a zenéket otthon, nem is keveset: számításai szerint 2001 óta minden nap írt egyet, de mindenféle hivatástudattól mentesen, csupán örömből, magának. Aztán egy napon, úgy a háromezrediknél eljutott a pontig, hogy ennek így semmi értelme, ezért kitörli az összeset – “végül valahogyan az lett belőle, hogy nem törölhetem ki, amíg nem véleményezte valaki, szóval beküldtem a Recordernek. Ők meg beleszerettek és felkarolták.”

Mindez megadta a lökést, hogy folytassa, de tudta, hogy ha komolyan akar ezzel foglalkozni, akkor ki kell tanulni a hangszintézist – úgyhogy így tett. “Megértettem sok mindent – például, hogy mi a különbség a voltage controlled oscillator és digitally controlled oscillator között, az áramkörök szintjén is. Végül szoftverek helyett az elmúlt három évet az analóg kütyük világában töltöttem.”

És megszületett a Lost Data Kept In Hearts.

Az album címe egy pár évvel ezelőtti Brain Bar-os előadáson született meg a fejében. Akkor elkalandozott egy olyan gondolatfutam felé, hogy folyamatosan adatvesztésben vagyunk, társadalmi szinten, és talán “az egész emberiség ezért jutott és jut lassabban előre, mint az ésszerűnek tűnne – innen jöhet az az állandó kényszer, hogy a legtöbb adatunkat eltároljuk. Minden mozdulatunk loggolva, egy nyaralás már nemcsak 36 képkocka, sőt, már nem is csak fotótenger egy SD kártyán, hanem mindenféle koordináták és akár egészségügyi adatok összessége. Aztán ha ez is mind elveszik? Lost data kept in hearts.”

Richard szerint az album, ha közhelyesen is hangzik, de egyszerre egy hosszú időszak lezárása és egy új nyitása, mert

“mostantól mindenkinek zenélni fogok. Mostantól nem csak magamnak alkotok, mert úgy hiszem, hogy ezek a dalok nem csak nekem fognak örömet okozni, hanem másoknak is. Mostantól a zene már nem önkielégítés lesz számomra sem, hanem maga a szex :DDD”

És egyébként ez nem hülyeség: a The Sex bemutatkozó albuma tényleg ígéretes start, és úgy sejtjük, van ott még mit a tejbe aprítani, ahol keletkezett. Richard ezt számunkra is csak megerősíteni tudta.

Ha pedig nem csak ezt a fenti lemezt fogadnád be, hanem sok más zenét is (mondjuk a folyton frissülő 2019-es playlistjeinkből), és a zenehallgatást akár korlátlan adatforgalommal tolnád meg a Spotify-on, Apple Music-on, Deezeren és Tidal-on, akkor rendeld meg alig ezer forintért a Telekom Zene opciót a mobilodra itt (figyelem, a Zene opció csak a Telekom által biztosított mobilnetet tartalmazza, a zeneszolgáltatók havi díjait nem)!