Önök kérték: most lehet belefülelni kiadós pályázatunk néhány trekkjébe

Mindent leleplezni nem akarunk, augusztus első felében úgyis jön a komplett válogatás. De addig is érdemes lejjebb gördíteni.

Szavak: Unger András

Egy hónappal ezelőtt elárultuk, kik nyerték el szuper és eredeti zenéikkel a szereplést a Telekom Electronic Beats első hazai válogatására. Az egyikükkel, aki végül a videóklip lehetőségét is elvitte, pedig alig pár hónapja foglalkozik csak zeneírással, nemrég beszéltünk is pár mondatot a stúdióban, ahol a közelgő albumok végleges simításai zajlanak. Akkor többen jelezték, hogy de hát jó lenne most már hallani is valamit. Mi pedig meghallottuk a kérést, úgyhogy mindhárom kategória – popping, clubbing, experimenting – lemezéről leemeltünk két trekket, hogy megvillantsuk nektek egy részletet belőlük, és feltegyünk pár kérdést az alkotóknak is. Íme.

Popkategóriánk egyik izgalmas indulója, Szécsi Böbe nem most jött le a falvédőről, fél évtizede tevékeny, de hosszú ideig csak kollabokba szállt be énekesként. A BÖBE szólóprojekt tavaly május óta létezik, volt már debüt EP (Scale of Tones), amin még producerekkel dolgozott együtt, de a karanténidőszak során kénytelen volt beleásnia magát a hangszerelésbe – a nyertes FÏNE teljesen önállóan készült.

“Logiccal dolgozom, egy Focusrite hangkártyát használok. A sávok nagy részét (dobok, basszus, effektek, padok) egy mini AKAI midi billentyűvel, az itt-ott felcsendülő elektromos zongorát pedig a Yamaha szintetizátorommal játszottam fel, az éneksávot egy RØDE mikrofonnal rögzítettem” – részletezte BÖBE – fenti nyitóképünkön középen – a setupot, amin egyébként ennek a dalnak az esetében először a dobokat találta ki, ez rúgta be az alkotás folyamatát. A refrénen sokat agyalt, mielőtt eszébe jutott a pitchelt énekes megoldás, de utólag örül, hogy nem gondolta túl.

Lev Toystore, The Hybrid Drummer, OIEE, Madrian és Zahár Fanni: ez a szupergrupp hozta össze a legjobb értelemben legfankibb elektronikus popdalt a lemezünkre, amiről a projekt fő összekötője, Kocsis Bence (azaz OIEE) azt mondta: “ez egy teljesen organikusan, rétegekből össze rakott dal. Először csak egy dobtéma volt, amit Jancsovics Máté felrakott a dobos oldalára a jam with me projekt keretén belül, Boros Levi erre reagált egy basszus témával, kis videóval, majd egy szinyó réteggel. Ehhez jött az én énektémám és innen már bekapcsolódott a TEB pályázat is, és gondoltuk, akkor csináljuk már meg rendes körülmények között a dalt.”

A klub kategóriás lemezünk is meglehetősen erősre forrt össze, Bekø, a Technodub Seance bulisorozat rendszeres fiatal fellépője pedig az egyik leggördülékenyebb utazást helyezte el rajta. “Alapvetően pozitív személyiségnek tartom magam, mégis, a negatív dolgok intenzívebben tudnak inspirálni. Az év első fele elég nagy szenvedéssel telt valószínűleg rengeteg ember számára, én ráadásul hajlamos voltam a saját nyakamba plusz egy-két lapát szart zúdítani, így talán tudat alatt késztethettem magat arra, hogy a minél több befogadott impulzust a kreativitás útján adjam ki magamból, miközben dolgoztam fel a történéseket” – mondja a csendes faluból a zajos nagyvárosba költözött producer, aki kizárólag autodidakta módon tanult meg zenét írni.

Áronnak (aki a fenti képen a jobb oldalon helyezkedik el) van egy jó öreg KORG ESX szemplere, emellé egy MPC Live-ot társított a trekkjéhez, majd a sampler csöveiből kipréselt szintiket bolondította egy Ocean Machine és egy Reverie Reverb pedállal. Ami pedig a workflow-t illeti? “Csomó ötlet kap el, amikor nem vagyok a gépek közelében, így alternatív rögzítési megoldásként a telefonra fütyülés mellett a zsebnaptáramba szoktam rajzolgatni a leütéseket a bar-okon belül, meg hogy hol mennyire kell vágnia egy-egy filternek, plusz azokra milyen effekt kellene. Persze mire meg tudom valósítani, már bőven átvariálom. De azért el szoktam gondolkodni ezeken a mozzanatokon keresztül, hogy esetleg kissé túlzás, amit csinálok.” Az alábbi alapján szerintünk cseppet sem az:

CVRDWELL neve ismerős lehet azoknak, akik hétvégenként áttúrják a gardróbjuk tíz fekete pólóját, hogy aztán megmenjenek napfelkeltéig. A technóproducer és dj (a cikk eleji fotón a bal sarokban molyolgatva) fogós-vivős tételéről azt mondta nekünk, hogy a zeneírásban nyolc éve kezdett jobban elmélyülni, és ebben éppenséggel az sem hátráltatta, hogy nekiállt gépi hangszereket gyűjteni – a válogatásra felkerült száma is kizárólag hardware-rel készült, mint ahogyan az összes többi műve is. A munkafolyamat pedig? Gyakorlatilag jammelés, amit multitrack módon rögzít, majd utómunka során alakítja ki a végleges struktúrát.

“A vírushelyzet előtt nagyon sokat jártam a Berghainba, ahol mindig óriási boostot kaptam, talán a karanténban is ezt írtam ki magamból. Emellett egy esszén dolgoztam a berlini technókultúra kialakulásáról, és ehhez a Der Klang Der Familie című könyvet olvastam, amely szintén nagyon inspirált, innen is van a szám címe, a Walfisch, ami Berlin első igazi after helye volt” – mesélte Krisztián, aki egyébként többnyire a német főváros levegőjét szívja, hiszen ott él egy ideje.

Ami az eszközöket illeti, ehhez a trekkhez “nagy kedvencem, az Erica Synths Techno System-e volt a fő eszköz, amit kiegészítettem egyéb modulokkal. Ez a rendszer tulajdonképpen egy 909-es a szovjet időkből megmaradt szteroidokon, azaz mocskos és brutális. A saját torzító moduljai fantasztikusat, de én még a végén adtam neki egy layer-t a Niio Analog Iotine Core szaturátor/szűrővel.”

Hazudnánk, ha azt állítanánk, nem tekintünk párás tekintettel a kísérleti kategóriában összeállt tíz számra, amiből ráadásul hat darabot olyanok állítottak elő, akik a Pécsi Tudományegyetem elektronikus zenei médiaművész szakán tanultak. Ezzel az izgalmas felismeréssel mi is csak a zsűrizés folyamatának végén szembesültünk. És ha már izgalmak, itt van Fausto Mercier – igen, Pécsett végzett -, aki gyerekként három évig zongorázott, majd 17 évesen fogott bele gépzeneírásba, és úgy emlékszik, akkor ez “ébredéstől elalvásig zajlott.” Amúgy nem vasazik, a laptop gang tagja, de ez cseppet sem von le az itt hallható tételének az értékéből:

Szakmázók kedvéért a munkamenet: “Az egyik korábbi projektemből nyúltam a vokált, amit bedobtam egy általam kitalált effektláncba. Ez egy olyan rendszer, ami szinte önműködő – nekem csak annyi a dolgom, hogy felveszem, amit kidob magából. Szeretek ilyen rendszereket összerakni, mert olyan dolgokat csinál, amik nekem nem jutnának eszembe, így általában magamat is meglepem a végeredménnyel. Egy hasonló rendszeren futtattam át az eddig gyűjtögetett saját mintáimat is, majd ezt a két sávot megpróbáltam összeboronálni. Igazából ott kezdődött a zeneírói folyamat, addig csak hanggyártás történt. Addig rakosgattam, díszítgettem őket, ameddig azt nem éreztem, hogy ezt késznek lehet nyilvánítani. Miután késznek nyilvánítom, utána kezdődik a harmadik fázis, ami javarészt szöszölésből és újragondolásból áll. Ez mindig a leghosszabb folyamat.”

A legpunkabb, sőt, legpszichotikusabb experimentális darab egyértelműen Tritone-tól, azaz Majoros Kristóftól származik. Neki kisklambó kora óra aktívan jelen van a zene az életében, fúvós hangszerek, zongora, majd tíz évesen megtalálta a Nirvana, innen egy ugrás volt az extrémebb metál és hardcore, meg persze a jóféle zenekarozás. Elektronikus zenével már kísérletezik egy ideje, de a VST pluginek nem elégítették ki, mert zenész múlttal hiányzott neki, hogy a két kezével alakíthassa a hangzást, és fizikailag is kapcsolatba léphessen a hangszerekkel. Egyenes út vezetett az analóg setupig, az Agony is így született meg.

“Nyilván nem elhanyagolható a zenei gondolkodásom szempontjából az a körülbelül 15 év, amit extrémebb gitárzenék hallgatásával töltöttem, ebből meglehetősen sokat olyan zenekarokkal, mint a Nine Inch Nails, a Ministry, a Neurosis, Author & Punisher vagy Justin Broadrick projektjei – ők előszeretettel keverték az elektronikát a súlyos gitárzenével. Az ebből a világból hozott melankóliát, sötétséget vagy valamilyen stílusjegyet nem tudok nem belecsempészni bármilyen zenei megnyilvánulásomba. Nyilván az egész Covid helyzet is hatott a lelki világomra: a környezetemben többeket nagyon rosszul érintett ez a szituáció, ebből a tehetetlen helyzetből fakadó feszültség pedig abszolút nyomot hagyott bennem, és akár ezeknek a negatív energiáknak a kirobbanásaként is lehet tekinteni erre az üvöltözős, idegbeteg zenére.”

Augusztus elején jelenik meg a Telekom Electronic Beats x Selected Sounds Label tripla album, de aki addig is beletúrna jó zenékbe az egész világból, annak meleg szívvel ajánljuk a hasonló kategóriákban létező és folyamatosan frissített Spotify playlistjeinket!