“Nem feltétlenül a tánc az első, inkább befogadni szeretnének” – Pure Lust interjú

(A fenti képen sorban: Daniel Ban, Marcello Baptiste, Kristof Kelemen, Mirmur, Daniel Santiago – a továbbiakban a két kép szélén álló figura beszél)

Ma, ha valaki nem zsigeri technót játszik, hanem hauzol, és azon belül is valamilyen merészebb irányba lendül el, nagyon hamar azon kaphatja magát, hogy megfeleződik a nép a pulttal szemben. Mégis vannak olyanok, akik a generikus, eseménytelen, biztonsági klubzenékről leválva belevágnak egy új dimenzió nyitogatásába, de ezt annyira következetesen teszik, hogy bejön nekik. A Pure Lust éppúgy megosztó, mint ahogy minden vadhajtás az, a bulijaik mégis rendre megtelnek, pedig sosem raknak fel peaktime bangereket. Nagy Danit és Bán Danit, az alapítókat kérdeztük, hogy akkor hogy is van ez.

Telekom Electronic Beats: – Hogyan érkeztetek ebbe a slow-orientál-house fészekbe, ahol most tanyáztok? Úgy tudom, mindketten eléggé más irányból.

Nagy Dani: – Az azóta már megboldogult Urimuriban (az Andrássy út egykori ivós-táncos helyszíne egy régi bérház belső udvarán) kezdődött az egész hat-hét éve, kábé kisgyerekekként csodálkoztunk rá, hogy mi zajlik körülöttünk, teljesen fogalmatlanul, valamiféle deephouse-os elképzelésben játszottunk, már a lehetőségnek is örültünk. Az akkori csajom pedzegette, hogy a NU nevű arcot el kéne hívnunk, ami meg is történt. Aztán átkerültünk a Toldiba, akkor is még kicsit habókosan álltunk hozzá a kisebb sikereinkhez, viszont amikor másodjára hívtuk el a Session Victimet, akkor már nagyon nem éreztük a magunkénak azt a vonalat. Én jazz-zongoráztam tizenöt évig, ez elég komoly nyomot hagyott, ma pedig elég sok klasszikust hallgatok, az ezekben hallott hangulatokat pedig észrevétlenül is elkezdtem belecsorgatni a lejátszott zenékbe.

Bán Dani: – Én pedig a liquid drum & bass felől jövök, ami ugyan tempós, de mégis a legrétegeltebb, egzotikusabb változata a béznek, innen lassultam, miután NU-t nekem is megmutatta Dani. Aztán jöttek a közel-keleti, balkáni, dél-amerikai zenék, és teljesen belebonyolódtunk.

ND: – Valahol mindkettőnkben megvan ez a bohókás cigányélet, szóval ez nem volt annyira nehéz.

TEB: – Amikor először találkozott az ember a Pure Lust névvel, sokan rögtön a féktelen hedonizmusra asszociáltak. Hogy találkozik ez ezekkel az inkább spirituális atmoszférákat nyaldosó zenékkel?

ND: – Az exemmel eléggé szélsőséges szexuális életünk volt, plusz gyűjtöttünk régi pornográf fotókat, amikből akartunk csinálni egy vendégváró kiskönyvet, voltak vízióink félmeztelen táncosokról, akik a bulijainkon finoman évődnek a vendégekkel…

BD: – Hál’ Istennek semmi nem lett belőle 🙂

ND: – Viszont a Pure Lust nevet ez is alapozta meg. A zenén túli, színházias, és mindenféle más elemek egyenértékű beemelésének aztán hozzáláttunk egy másik irányból. Az A38-on végre volt kellő tér ehhez Stimming meghívásakor, a Freak Fusion Cabaret hozott súlyos cirkuszi akciót, kaptunk is hideget egyes kommentelőktől,

mondták, hogy több Stimminget, kevesebb karikás huszárt. Mi viszont szeretnénk, hogy ez iktatódjon az emberek fejében – amit mi képviselünk, annak ez része, de ki kell járnunk ezt az utat.

TEB: – Hova akartok eljutni ennek az útnak a végén?

ND: – Egy komplett összművészeti élményig. Akadályok persze vannak, nagy álmunk volt például a hatalmas színes függönyök lelógatása, 32 négyzetméternyi török budoárra emlékeztető mesterséges plafont is megépítettünk, de sehol nem tehetjük fel, mert mindenhol infarktust kapnak már az ötlettől is a klubtulajok, merthogy tűzvédelmi előírások. De a végcél akkor is ott van, sőt, már egy jövőbeli, szerény kétezer fős fesztivál is lebeg a szemünk előtt.

BD: – Jó lenne eljutni odáig, hogy tágabban értelmezzük a bulikultúrát.

ND: – Főleg, hogy például a Pure Lustokon sok afféle művészarc van, érdekes megfigyelni, hogyan sokan láthatóan nem buliba jöttek, hanem koncertszerű élményt várnak az egésztől, lehunyt szemmel andalognak, jól érzik magukat. Nem feltétlenül a tánc az első, inkább befogadni szeretnének.

TEB: – A zenével párosuló egyéb művészeti formákból most nyáron meríthettetek is egy nagyobb kanállal, hiszen elhívtak titeket Ozorára. Milyen volt megélni ezt a nyilvánvalóan brutális ingeróceánt, és elforgattátok-e a pszichonauták fejét?

BD: – Természetesen gigászi élmény Ozorán játszani: az a jó a közönségben, hogy rettentő hálásak, és mindennek a befogadására nyitottak. Az elején azért be voltunk szarva, hogyan fogják fogadni, de mivel a Goával is vannak találkozási pontjai a mi organikus-orientál lüktetéseinknek, így nem volt probléma.

ND: – És eléggé egy húron pendültünk a Dragon Nest színpad többi fellépőjével, amikor ezt láttuk, már nem aggódtunk annyira.

BD: – Meg hát játszott Acid Pauli is, akit kétszer is elhívtunk Budapestre.

TEB: – Ha már organikus zenék: a Pure Lust is organikusan bővült? Ma már szám szerint öten vagytok egy csapat.

BD: – Flórát, azaz Mirmurt a Mheola Gábor hívta el egy szentendrei helyre, és rögtön klikkelt, hogy ezeket a zenéket mi is játsszuk, el is hívtuk, rájöttünk, hogy ugyanabban a vonalban van száz százalékig. Marcit (Marcello Baptiste) már régóta ismertük, írtunk már közösen zenét, Kristófot (Kelemen Kristóf, lásd errefelé) pedig hallottuk egyszer, és rögtön megtetszett, amit művel. Tudatosan senkit nem kerestünk, de jó, hogy így összejöttünk – a hangzás, amit mindig is képviseltünk, azt most így lefedjük. Ettől függetlenül persze mindenki hozza a saját arcát.

TEB: – Tovább merre lesz a menet?

ND: – Szerencsére vannak kontaktok hozzánk illő lemezkiadókhoz, akik tárt karokkal várják a cuccokat, amik készülnek a stúdiónkban, Kristóf és Marci serényen dolgoznak is a saját albumaikon. Én már bizsergek egy kiadón is, illetve annak örülnék a leginkább, ha átugornánk azt a gátat, hogy csapatok végre együtt dolgozzanak sokkal szorosabban.

Addig viszont be lehet nevezni a legfrissebb Pure Lust estre, ami most pénteken érkezik meg az A38-ra, a Telekom Electronic Beats Festivalt szeptember végén már felvezető Parra For Cuva élő actjével. A srácok warmupja itt megtekinthető:

Published October 31, 2019.