Planetary Assault Systems: néha visszanézek, hogy előre menjek

A Planetary Assault System fedőszervezet egyszemélyes osztaga Luke Slater, aki a kilencvenes évek óta aktív az angol technóban, kozmikus nevű alteregójával pedig főként a táncparketten saját magunkba nyíló örvényeket létrehozó, hipnotikus tételeiről ismert, amikben a hangok mindig olyan ravaszul vannak porciózva, hogy azok a lehető legjobb érzéseket keltsék a a műfaj puristább vonalát meg nem tagadó, feketeruhás hétvégéző alakokban.

Pár napja jelent meg az új, szám szerint hetedik PAS nagylemez, a Sky Scraping, ami az elődökhöz képest egy sokkal funkcionálisabb, feszesebb, fogósabb utazás lett – ide is rakjuk gyorsan, hadd szóljon, aztán folytatjuk lejjebb:

Szóval az új lemezről azt mondta a nagy ember (akiről a fenti fotót egy másik nagy ember, mindenki kedvenc kidobója, Sven Marquardt készítette) a Four Four magazinnak, amikor arról kérdezték, miért lett ez sokkal inkább a kluboknak címezve, mint a korábbiak:

“Néha visszatekintek, hogy előre haladjak, ötleteket lopok magamtól a múltból, újrahegesztek dolgokat. A Straight Shooting megjelenése után, a Mote-Evolveren megjelent számok közül az emberek a Give It Up-ra kaptak rá a leginkább. Ez egy 909-es köré épült egy raklapnyi Spacestation Ø rádolgozással. Ezt az ötletet folytattam a Sky Scrapingen, és a Say It Loud volt az első eredmény.”

Hozzátette, ez a trekk talán azért szólhatott nagyot idén, a bezárt klubok ellenére is, mert éppenséggel az igen, ott akarunk lenni!-hangulatot idézte meg mindenkinek. Azt már mi tesszük hozzá, hogy lehet benne valami:

By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more

Load video

Always unblock YouTube

Szóval menjetek rá az albumra, ha még nem indítottátok el feljebb, végül pedig olvassátok el Slaternek a magazin azon kérdésére adott válaszát, hogy a Planetary Assault Systems projekt fennállásának 28 éve alatt hogyan élte meg a technológia hatását a társadalomra:

“A fejlődés és a változás elkerülhetetlen. A visszafejlődés mindig csak a múlt hamis, biztonságos terének hiánypótlásaként működik. A valóságban a legtöbb ilyen hamis tér nem volt biztonságos, de emberként hajlamosak vagyunk arra, hogy a változás megzavarja a vélt biztonságérzetünket, amire persze mindannyian vágyunk. A gőzhajózás kezdeti napjaiban a kritikusok mindenféle egészségügyi rémtörténetekkel álltak elő az 50 mérföld per óra feletti vonatozás kapcsán, különösen ami a nőket illeti. Genevieve Bell (az Intel élménykutatási igazgatója – a szerk.) ezt a fajta reakciót részben annak az “erkölcsi pániknak” tulajdonítja, amelyet egy társadalom akkor tapasztal, amikor különösen újszerű, revelatív technológiai fejlesztések jelennek meg – különösen olyanok, amik beavatkoznak az időhöz, a térhez és egymáshoz való viszonyunkba. De a technológia változni fog, ahogy mindig is változott.”

Okos ember, okos technó, okosan nyomogassuk csak sűrűn azt a play gombot az új release-re ☻

Published November 08, 2021.