Honey Dijon új kollekciója tisztelgés a nyolcvanas évek New York-ja előtt

Honey Dijon akkora formátum a mai elektronikus tánczenében, mint a Louis Vuitton a divatban. Innen indulva nem is sokkoló, hogy a nevezett divatháznak, pontosabban az annak (majd pedig a Dior-nak) dolgozó Kim Jones tervező felkérésére készített soundtrackeket divatbemutatókra. Valójában nagyon is otthonos közege a fashion world, pont, mint a klubok dj-pultjai: többször járt Virgil Abloh kifutóján az Off-White-nál, és szinte bérelt helye van a világ divatheteinek első soraiban.

2017-ben aztán lemezezett a Met gála afterpartiján, ami után remek csevejbe bonyolódott Adrian Joffe-vel, a Comme des Garçons fejével, a beszélgetés pedig végérvényesen irányba állította az ötletét, amit addig csak lazán kerülgetett fejben: hogy elindítsa saját ruhamárkáját.

“Az elmúlt években láthattuk, hogy újradefiniálódik, mit jelent designernek lenni. Sokan dolgoztak már a divatszakmában, akik technikailag nem divattervezők, de vízióik voltak” – mondta Honey Dijon a VOGUE-nak.

“Nem igazán beszélt viszont senki eddig a fekete queer kultúráról, a chicagói house zene gyökereiről a divatban, én pedig mindezt megéltem. Akkor miért ne próbálhatnám meg?”

2019-ben pedig már ki is jött – a Dover Street Market égisze alatt, Joffe atyai támogatásával – a nemesen egyszerű elnevezésű Honey Fucking Dijon kollekció, amiben az áramvonalas HFD-logóval díszített pólóktól kezdve a szuperhip USB-tartókon át a dj-knek szánt bőrlemeztáskákig mindenféle szépséget fel lehetett fedezni.

“Mint a legtöbb szubkultúrában, az öltözködés Chicagóban is jelezte, hogy a mozgalom része vagy, hogy milyen klubokba jártál, milyen emberekkel lógtál együtt” – magyarázta a saját ruhák piacra dobásának okait a világhírű transz lemezlovas, aki egyébként saját maga is az éjszakai élettel kapcsolatos bő 30 ezer könyvből, magazinból, tárgyakból, relikviákból álló gyűjteményt halmozott fel a mai napig berlini otthonában. És különösen rajong azért, hogy mennyire merészen kísérletező korszakba jutott mára a kortárs kultúra és a divat:

“Azt szeretem az új generációban, hogy lerombolják a ruhák körül keringő normákat, hogy melyiket kinek szánták, és inkább megteremtik a saját nyelvüket.”

Nem csoda, hogy új, hatodik kollekciójában a nyughatatlan kreatívra, Keith Haringre szegezte tekintetét.

Haring vonalrajzos alakjaival örökre beleégett a világ kollektív urbánus retinájába, Dijon pedig az ő hagyatékát kezelő szervezettel dolgozhatott együtt az overálokon, farmerdzsekiken, poncsókon, pólókon. Ahogy mondja:

“Bárhol volt épp a világban, Keith vasárnap mindig hazarepült New Yorkba, hogy a Paradise Garage-ba* menjen. Olyan volt ez neki, mintha templomba járna.”

(*a house zenét meghatározó amerikai klublegenda)

Adta magát, hogy Dijon ezekkel a szettekkel a vizuális géniusznak éppen ezt az oldalát domborítsa ki, ami eddig nem volt különösebben ismert a világ előtt, egyúttal szem előtt tartva Haring ideológiáját az akkoriban mélyen elitista keleti parti metropoliszban, ami az árral szembemenve épp azt üzente: a művészet mindenkié.

És ha ez mind nem volna elég, egy izgi fact a végére: a hírek szerint Honey Dijon két dalt is készített Beyonce következő albumára, ami még 2022 első felében várható.