Electronic Beats Hungary

Nincs egy másodperc hidegrázás nélkül

Klayman, az alulreprezentált társadalmi csoportokra fókuszáló budapesti Persephone bulisorozat rezidense ajánlja még annál is több szeretettel az új Eris Drew albumot. Övé a szó.

Eris Drew karrierje még az előző évezredben kezdődött. Az 1994-től aktív transz DJ csak az előző évtizedben robbant be a köztudatba, meghódítva a világ számos pontját mindent elsöprő karizmájával és eklektikus szettjeivel, amiben mesterien ötvözi a klasszikus és modern rave zenéket, a korai trance-t és az oldschool house-t, a kétezres angol törteket és garázsokat – mindezt rengeteg turntableism kíséretében.

Budapestre 2019 augusztusában sikerült elhozni a LÄRM falai közé, az OMOH-val közösen szervezett első Persephone születésnapra, ahol lehetőségem volt hosszabb időt eltölteni vele.

A reptéren egy mosolygós, közvetlen személlyel találkoztam, akivel nagyon rövid időn belül egy hullámhosszra kerültünk. Szájtátva hallgattam a történeteit a chicagói kezdetekről, az útkeresésről, miközben a soundcheck után (ami az egyik legalaposabb volt, amit életemben láttam, lévén Eris-ünk a már-már csak ritkaságszámba menő vinyl only DJ-k egyike)

egy étterem helyett a klub bárjába húzódtunk be egy sarokba, és dobozból ettük az odarendelt ételt – neki így volt kényelmes.

Mondanom sem kell, hogy elképesztően jót zenélt mind ott, mind a tavalyi lockdown előtti egyik utolsó PanoramaBar-os eseményen, ahol utoljára hallottam. Akár élőben, akár egy podcast-jét hallom, átjön az a mérhetetlen energia, ami szerintem a lényéből, a pszichedelikus utazásaiból és transzszexualitásából is fakad; a spiritualitás, a történetmesélés, a koncepció, a zene végtelen szeretete, a stílusok mély, átfogó ismerete, és a vágy arra, hogy ezeket megossza másokkal is. „Rengeteg lemez, amit ma játszom, gyógyszerként funkcionált számomra” – mondta még az RA-mixe kapcsán 2017-ben, és valóban átjön, hogy minden trekket, amit felrak, nem csak kívülről ismer, de azt is tudja, hogy milyen érzéseket válthat ki, ha jókor szól jó helyen.

Nem meglepő hát, hogy hatalmas érdeklődéssel vártam az első albumát, ami egy New Hampshire-i erdőben található kis kabinban lett rögzítve, ahova az alkotó szűk két éve költözött. Ahogy szettjei, az album is tele van különböző mintákkal (LNR, Candi Staton, Man Friday, J.R. Funk és Deee-Lite accapellák, állathangok), szkreccsekkel, tempóváltásokkal és gitár / szinti dallamokkal – amiket mind Eris játszott fel és tekert szét.

Nehéz kiemelni egy kedvencet az albumról, de számomra talán pont a legrövidebb és egyik leglassabb szám, a Baby a csúcs – váratlanul indul be és fejlődik rövid idő alatt olyan eufórikus szörnnyé, amit egy szett közepén vagy vége felé a megfelelő pillanatban felrakva az egész tánctér kilőhető a világűrbe.

Eris Drew mesél:

Megemlíteném még a Sensationt, ahol a gyönyörűen guruló alapra csodásan szőtte rá a különböző szintifutamokat, miközben szinte végig játszik a filterrel, és még attól sem rökönyödik vissza, hogy egy váratlan pillanatban pár másodpercig 45-ről 33-ra váltsa a fordulatszámot, így a zene lelassul, majd visszaáll az eredeti tempóba; illetve a Pick ’Em Up játékosságát, ahol pillanatról pillanatra változik a struktúra, és megannyi minta fér meg egymás mellett tökéletes harmóniában, hogy összeálljon egy mindent elsöprő dallá.

Ahogy több review-ban is írták,

mindegyik tétel olyan, mintha egy önálló DJ-szett lenne. Ezt a véleményt én is osztom, és mégis, egy szép történetté áll össze az egész: óda a reményhez, szabadsághoz, boldogsághoz, összetartozáshoz.

A számok változó tempójúak és stílusokon ívelnek át; van 4/4 és tört is, kézfelrakós eufória és visszafogottabb bólogatós – ami nincs, az egy másodperc hidegrázás nélkül. Eris úgy játszik a dallamokkal, a ritmusokkal és ezzel együtt a pulzusunkkal is, mint ahogy én a vajaskenyeret kenem meg a srácaimnak.

Olyan érzés, mintha néhány trekk nem is ebben az évezredben íródott volna, hanem csak ott porosodott egy DAT-kazin a polcon húsz éve, várva arra, hogy valaki megtalálja és a nagyközönség elé tárja… Alig várom, hogy klubkörnyezetben is halljam ezeket a dalokat!

Klaymant itt, az OMOH-ból is ismerhető Alexandr segítségével életre hívott Persephone projektet itt, Eris Drewt pedig itt lehet követni.

Kövess minket mindenhol 👇

Published November 21, 2021.