3 album tikkasztó, belassult nyári Balatonozásokhoz

Különös tekintettel az autópályán araszolásokra.

Szavak: Unger András

A megfelelő zeneválasztás (2019 legjobb zenéit vonultató playlistjeinket reméljük, már követitek) mind az egyéni lelkiállapotunknak, mind a közösségi életünknek jót tesz, különösen a nyári hónapokban, hiszen ki akarna síri csendben grillezni, esetleg gyereksikongatást hallgatni a zánkai nádas susogó békéjében? Jöttünk ajánlani szuper hanganyagokat, olyanokat, amikkel nem nagyon lehet mellélőni, még egy családi ebédhez sem túl radikálisak, miközben zeneileg is bőségesen kielégítőek.

DJ Fett Burger & DJ Speckgürtel – Red Scorpions

Május legvégén jött ki ez a proper house lemez, talán épp a klímaválságba ágyazott, közelgő hőhullámokra való tekintettel, mert pont így hangzik. A lábdobok lekerekítettek, mint a lángosos gyöngyöző homlokáról aláhulló kövér verejtékbogyó, a szintikre mintha tihanyi visszhangeffektet eregettek volna, hangulatfázisai pedig a félmeztelen pingpongjátszmák önfeledtségétől a nosztalgikus naplementébe bámulásig húzódnak. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy a lemezt a Freakout Cult kiadót Jayda G-vel közösen vezetgető Fett Burger és a modern, áramvonalas diszkóbombákat szóró Lauer (itt éppen DJ Speckgürtelként) közösen rántotta össze, akkor már sejthetjük, hogy vidám kis történetbe bonyolódhatunk. Menni fog a repeat!

Konx-Om-Pax – Ways Of Seeing

Kikacsintós albumcímválasztás: Konx-Om-Pax ugyanis az a skót Tom Scholefield, aki előbb volt grafikus, mint zenész, ebben a minőségében pedig készített borítót az Oneohtrix Point Nevernek, videót Hudson Mohawke-nak, vagy vizuált Laurel Halo és Lone élő fellépéseihez.

Aztán szerencsénkre elkezdett zenéket faragni: 2012-es debütlemeze (Regional Surrealism) ködbe vesző gyerekkori emlékeket és ismeretlen jövőképeket idézgetett digitálisan, a 2016-os Caramel LP annak a rave-korszaknak állított vágyakozós totemoszlopot, aminek fiatal kora miatt ő már nem lehetett részese, és pár hete kijött a Ways Of Seeing, ami mintha egy oázis lenne a világban zajló mindenféle nyugtalanító, helyenként ijesztő folyamatok közepén a maga csillogóan őszinte idalizmusával – elég csak az Optimism Over Dispair számcímére gondolni. Ha újra bele akarsz szeretni a létezésbe 43 percre, akkor ne is várj tovább:

Special Request – Bedroom Tapes

Hogy Paul Woolford korunk egyik legnagyobb táncparkettrobbantója, az vitán felül áll, mint ahogy az is, hogy újabb alteregójával, a brit kalózrádiók korai nyers zenéi által inspirált Special Requesttel szintén nagyot szakítgat az elmúlt években, elég csak ezt a szakemberi bojlerezést végigujjongani.

A Bedroom Tapes a második abból a négyes albumsorból, amit ebben az évben megjelentet a producer, a sajtóanyag szerint pedig ez fiatalkori fiókjának egyik tartalma. Hogy pontosan mikor készültek az alábbi zenék, az nincs pontosítva, de nem mai gyerekek, sőt, talán nem sátántól való dolog rokonságot felfedezni Aphex Twin Selected Ambient Works 85-92 című albumával, mert itt is levegős, egyszerű, de kifejezetten intim, olykor nyílegyenesen szívbemarkoló elektronikákat hallhatunk, amik között még a vasak sistergését is kihallani. De leginkább azt, hogy Woolford ifjúkorában nem bangereket akart írni, hanem mindenekelőtt önkifejezni, ami elég jó ómennek bizonyult a későbbiekben.