5 új album elviteles presszókhoz, cortadókhoz, de még lattékhoz is

Mintha lezárult volna az újévre ébredő szakasz, vagy enyhült a lockdown-katatónia, nem tudjuk, mindenesetre beindulni látszik végre az élet a zenei megjelenések frontján. Csak most, január utolsó előtti péntekén több friss nagylemez is gerelyként fúródott bele figyelmünk homlokterébe, ezért úgy gondoltuk, nem hallgatjuk el ezeket.

Nem találjuk fel a spanyolviaszt azzal, ha azt mondjuk, a Bicep párás szemekkel tovább fűti a nosztalgiavonatot, mert egyik belengetett friss zenéjükről ezt itt már elmondtuk. A srácok feladták maguknak a labdát 2017-ben szívbemarkolászóan szép debütalbumukkal, ilyenkor szokott előjönni a tipikus másodiklemez-betegség, amikor a hangos sikert meg kell ugrani, és hát túlzás is lenne azt mondani, hogy ezt behúzták. De még így is egy nagyon szolid darab lett, amire megint előkerülhetnek a papírzsebkendők, miközben régi rave-eken készült fotókat nézegetünk.

Koppenhága a megvadult tempóival (Schacke, Mama Snake, Sugar, és még sorolhatóak lennének a nevek) vált ismertté a tánczene térképén, de Kasper Marott más utat választott. A Modeselektor Seilscheibenpfeiler nevű labeljénél 2018-ban megjelent brékthrú kiadványa, a Keflavik ugyan belenyalint a trenszes sodrásba, de egyrészt annak gerince techno helyett villanydiszkó volt, és akadt még ott egy deep breakbeat track és egy csilingelős-egzotikus zárótétel is. Az ifjú dán ugyan képes nagy megmenésekre, ami a tempót illeti, de imádja kicselezni a sztereotípiáinkat is, ahogyan az első albumán is tetten érhető. Ne lepődjünk meg, ha pár perccel a nyitó savazás után már törzsi marimbák csilingelnek a füleinkbe – lesz ott még más meglepetés is 😉 Mindenesetre ha valaki egy igazán színes-szagos lemezt keres, az ne keressen tovább, mutatjuk:

Legendás 2019-es budai hotelbulink csodafegyvere volt a kínai származású Yu Su, aki szintén mára időzítette albumhosszra rúgó mérföldkövét, noha a Körszállóba sem a két szép szeméért hívtuk, hanem mert tisztában voltunk zenei érzékenységével. “Negyedik világbeli” ambient festmények, totebaggel folytatott leftfield rugózások egy szubtrópusi monszun után, sok-sok organikusan kipukkanó dubos buborék: ez Yu Su játszótere, könnyed és barátságos hozzáállásáról pedig a legjobban az tanúskodik, ha az album nyitószámát, a Xiu-t megosztjuk az Instasztorinkba a Spotifyról – az így képződő háttérvideó mindent rögtön megmagyaráz.

Hollandia nyugati oldala az, ahol a dark magic happens, például a rotterdami Pinkman kiadónál, például a rotterdami Gamma Intel szíves részvételével. Háztáji elektró, EBM és new beat szigorúan fenyegető, militista aurába vonva, amire legszívesebben rögtön felcsatolnánk a bármiféle viszontagságnak ellenálló bakancsunkat, felöltenénk a bokáig érő tízkilós bőrdzsekinket, és hadat üzennénk a konformizmusnak.

Végül egy kakukktojás, persze kinek mi az, ugye, de hogy se nem a fősodratú, se nem az alatta létező elektronikák dimenziójába nem tuszkolható be ez itt, az biztos, mégis megállapodtunk csapatilag, hogy el kell férnie a többi mellé. A varjúfekete norvég folkzene elszánt feltámasztói és egyben abba új életet lehelő zenekar ők, lanttal, üreges kecskeszarvval, és egyéb, nekünk tájidegen hangszerekkel kapcsolódva olyan témákhoz, mint az ősanyatermészet vagy a régi északi mítoszok. Aki ismerőse a Vikings filmsorozatnak, annak meg már nem fognak újat mutatni. Az biztos, hogy a Wardruna nem könnyű dió, de azért a hatalmas nemzetközi sikerek sokat mesélnek a képességeikről – és nekünk sem árt néha egy kis betekintés lelkünk bugyraiba, különösen ezekben az időkben. Tél derekán pedig jobb aláfestőt nem kaphatunk hozzá ennél.

Published January 22, 2021.