A jövő fényes, és most történik

A címben foglalt megállapítást a berlini Tresor klub tette. A cím alatt látható képen a Tresor 30 éves fennállását ünneplő limitált szériás (cikkünk születésének pillanatában még elérhető) póló látható. Mi pedig azért írjuk ezeket a sorokat, hogy mindenkinek a figyelmébe ajánljuk az évforduló kapcsán megjelent ragyogó válogatást is.

Aki rögtön indítaná, az nyomban indíthatja is lejjebb, mi azért pár gondolatot iderakunk még. Mindenképp szeretnénk például elmondani, leírások alapján, hogy

milyen is volt, milyen lehetett 1991-ben technózni.

Valószínűleg nem kicsit felemelő. A Tresor táptalaja ugyanis az a fajta kincset érő káosz volt, amiben igazán működni tudnak a teremtő energiák. A kilencvenesek végén a klub társalapítója, Dimtri Hegemann új helyszínt keresett, miután kénytelen volt bezárni az UFO-t, Berlin első acid house klubját. Az időzítés tökéletes volt a kulturális aktivisták számára, akik kelet felé igyekeztek terjeszkedni, mivel a fal egy évvel korábban leomlott, az NDK még mindig egzisztenciális válsággal küzdött, Nyugat-Berlin viszont már telítve volt szórakozóhelyekkel. A billegő jövőjük miatt aggódó helyi  önkormányzati szereplők nyitottak voltak olyan dealekre, amik fű alatt köttettek.

A Tresor első napjaiban pletykák szerint annyira rossz volt a klub szellőzése, hogy néhány DJ oxigénpalackot vitt magával. De itt, a nedves padló és a fülledt levegő között a kelet- és nyugat-berliniek megtalálták a közös nyelvet, a technót, amin hovatartozástól függetlenül tudtak egymással kommunikálni. Felemelő.

A Tresor Records megalapítása még ugyanezen év októberében követte a hely belakását, és kapásból kiadta az Underground Resistance, Blake Baxter és más elsőhullámos detroiti művészek munkáit. 1993-ra a Berlin-Detroit kapcsolat hivatalossá vált: a Tresor lett az előremutató techno nemzetközi központja.

Ez a 30-as válogatás viszont nem (csak) techno, hanem múltat és jelent összehegesztő stíluskavalkád a szó legnemesebb értelmében.

Van itt ős-detroiti disztópia (Az UR Final Frontierjének Nomadico-feldolgozása vagy Jeff Mills Late Nightja), de megvillan Motor City második hullámának jazzy arca is Juan Atkins I Love Youjával, illetve ide tartozik még az idén sajnos elhunyt K-Hand sodróan paranoid Boilere és Terrence Dixon The Way I See It-jének gazdag nyugalma, és hát ha valami, akkor a dubtechno letéteményesének számító Basic Channel sem maradhat ki egy 1993-as időtlen darabbal (Phylyps Base).

Az összeállítás legizgalmasabb részeit azonban a fiatalabb generáció pörgette ki magából, akik hozzák a kiadó történelmi szpiritjét, de mégis nagyon maiak és újszerűek. Az egyik legjobb példa erre az Instagramon teljesen idióta kannabiszkontenttel nyomuló, de ide egy elég komoly big room bombát (Lovers) ledobó FJAAK, az Only Words Can Break Silence-szel membránokat próbára tevő, nemrég egy új bulisorozat keretében Budapestet is megjárt Nene H, vagy a válogatás legkülönlegesebb bangerét, a Turn of Speedet szállító Yazzus.

Az biztos, hogy a techno múltját, jelenét és jövőjét egyetlen másik lemez sem ragadja nyakon jobban perpillanat, mint ez az 52 trekkes feladvány. Mindenképp adjatok neki egy délutánt, de inkább többet.

Published October 16, 2021.