Deutsche Telekom - erleben was verbindet
Electronic Beats Hungary

Tomcsányi Dóri: mély dekoltázsok helyett intellektuális vonzerővel kitűnni a tömegből

Hatodik EB.TV epizódunk főszereplője az egyik legismertebb hazai divattervező, akit az egyetemen még nem a márkaalapítás foglalkoztatott, de már akkor meg akarták vásárolni a ruháit.

“Nagy meglepetés volt, amikor elsőre felvettek, mert van egy ilyen mítosz, hogy a MOME-ra nem lehet bekerülni, ha kábé nem hétgenerációs művész a családod. Anyukám orvos, apukám mindig a vendéglátásban dolgozott, szinte egy űr választ el minket. De aztán bekerültem, és onnantól mint hal a vízben” – mondta egy ponton Tomcsányi Dóri, amikor leültünk vele a Garden Studioban, ahol a ruháit is meg lehet találni.

Mint kiderült, nem csak ez volt az egyetlen dolog, ami meglepte, a következő izgalom például akkor jött, amikor portfólió-oldala alapján ráírtak egy kínai áruháztól, hogy megvennék a kollekcióját, küldjön egy árlistát.

Csakhogy ekkor még egyetemista volt, szóval se kollekció, se árlista, se márka. Két hónapja volt, hogy ezen változtasson.

Azóta a Tomcsanyi brand már él és virul, a DNS-e pedig úgy néz ki, hogy a posztszocialista Kelet-Európát dolgozza fel különféle témák mentén, legyen szó a már nem működő Malévról, a május elsejékről, és arról az általános összekacsintásról, hogy igen, mi mindannyian ismerjük azt a zörgős csíkos táskát. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a ruháiról ordít a nyolcvanas évek Magyarországa: ez csak az ő belső inspirációs univerzuma, és nem fog szódásszifont rakni egy felsőre.

A skandináv minimál vonalat pedig továbbra is unalmasnak tartja, mert nincs benne kraft, és “ott már nem tudod hová csupaszítani a dolgokat. Én meg szeretem azt, amikor tud az ember szelektálni, amikor van történés.”

YouTube

By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more

Load video

Dóri saját bevallása szerint is a másik végén fogja meg a ká-európai divatot, mint akár egy nyugati tervező (vagy akár a hasonló irányultságú, egyéb menő márkák), köszönhetően nem utolsósorban annak is, hogy mi még mindig masszívan benne élünk az emlékekben, hiszen még mindig szeretünk beülni például a Bambi Presszóba. Mert még mindig jó érzést nyújtanak.

“Én ezeket a jó érzéseket igyekszem belecsempészni a kollekcióimba.”

Amiknek fontos jellemzői még, hogy igyekszik olyan darabokat létrehozni, amik kiemelik a viselőjét a tömegből – de nem valami egyszerű, profán húzással, mondjuk mély dekoltázzsal és túl rövid szoknyával, hanem egyfajta intellektuális vonzerővel. És már nem is küzd annyira vérmesen az ellen, amikor leretrózzák a ruháit, mert tudja ő maga is, és tudják a vásárlói is, hogy mégsem pöttyös-pörgetős szoknyák sorakoznak a Paulay Ede utcai boltban, hanem ennél egy jóval frissebb, vagányabb vonal, ami úgy áll fényévekre anyáink és nagyanyáink gardróbjától, hogy közben tisztelettel szólítja meg azt.

Ráadásul a túlkomolykodás veszélye sem fenyegeti Tomcsányi Dórit, hiszen eleve vizuális gegekre építi a kollekcióit: “ha többet röhögünk rajta, mint amennyi ideig tart megcsinálni, akkor tudjuk, hogy jó úton járunk.”

A jó út vége az ő fejében pedig az, hogy időtálló ruhákat hozzon a világra, ami szerinte lehetséges is, elég csak azt a jóslatot figyelembe venni, hogy 2020-ra a vintage használtruha piac meg fogja előzni a fast fashiont – vagyis, ha egy másik formában is, de visszajöhet az a kor, amikor még nem esett szét egy póló pár hordás után.

További gondolatok a videóban, még több EB.tv videó pedig errefelé!

(A videóban hallható zenét köszönjük Route 8-nek)

Published May 20, 2019.