5 nyomós ok, hogy egy naplemente után egyedül meghallgasd Tim Hecker új albumát

Az elektronikus zene peremének végeláthatatlan tájain, tehát a misztikus avantgárd-kísérleti-ambient háromszögben a kilencvenes évek vége óta tanyázó és ott felfedezőutakat tevő Tim Hecker neve instant mágneses erőt jelent azokban a körökben, ahol ilyen zenéket hallgatnak: kortársai közül nála többet talán senki nem időzött ezeken a messzi terepeken, így persze, hogy mindenki kíváncsi rá, merre járt legutóbb – főleg egy olyan korban, amikor Spotify playlistek hemzsegnek a karakter nélküli háttérchillout számoktól, amik legfeljebb csak szafarira mennek azokon a tájakon, amiken Hecker bejegyzett lakóhellyel bír. Április elején kijött a No Highs című lemeze, aminek meghallgatása mellé most öt indokot rendelünk.

Ez az öt indoklás nem tőlünk származik, hanem mértékadó zenei újságoktól, akik írtak a kanadai zenész kiadványáról. Tőlük emelünk ki, az ő cikkeikből idézünk hét gondolatot, amik szerintünk megragadják, de legalábbis értelmezhető kontúrokat rajzolnak a lemeznek. Amit közben itt el is szabad indítani, mert nem bánt:

Sorakozzanak az indokok! The Guardian:

“A veterán zeneszerző legújabb műve ahelyett, hogy elterelné a figyelmet, inkább tükrözi szürke valóságunkat – tele hangszennyezéssel, olajfoltokkal és egyéb kellemetlen dolgokkal. Mint a legkerekebb ambient művek, a No Highs is magával ragadó és óceáni; viszont velük ellentétben nem olyan hely, ahol fürödni szeretnél.”

Resident Advisor:

“Hecker ezzel munkájával olyan hangokat hozott létre, amik nem csak a lemezt, de őt magát is túlélik majd.”

Pitchfork:

“Az album a függöny mögötti varázsló fontossága mellett érvel: akkor a legerősebb, amikor tudatosítja a művész láthatatlan jelenlétét, aki a kulisszák mögött áll, és tetszés szerint szórja a mennydörgést és a villámokat, úgy játszva a közönséggel, mint egy jó thriller rendezője.”

The Quietus:

“A No Highs találó név a lemezhez: nincsenek felerősödések vagy a figyelemért küzdő szakaszok, inkább egy folyamatosan változó hangzásvilág, ami kavarog és úszik, mint a csillagok zúgása. És, mint minden munkája, ez is a lehető legjobb értelemben pusztító.”

Dusted Magazine:

“Az album 50 percének letelte után az ember elégedett kimerültséget érez, miután bejárt egy egyszerre kietlen és fenséges zenei tájat.”

Nos, szerintünk is.
Még több nemzetközi zenei kiválóság:

Published April 16, 2023.