Tét nélkül is világbajnok: Four Tet új lemeze
Kieran Hebden, ismertebb álnevén Four Tet a 21. század egyik leginkább megbecsült producere, és jó okkal: az általa elénk kínált zene mindig hipnotikus és felvillanyozó. Nincs ez másként három év után megjelent új, Sixteen Oceans című stresszoldó albumán sem.
Az van, hogy mielőtt Hebden az elektronikus zenei fesztiválok és klubok egyik legnagyobb kedvence lett, rockot játszott. Na jó, inkább afféle rock utáni zenét, azaz posztrockot, de abból a fajtából, ami merészen flörtöl az elektronikával is, mondjuk a Tortoise-vonalról. A Fridge névre hallgató trió egy idő után egészen ráérzett, harmadik-negyedik lemeze (az 1999-es Eph és a 2001-es Happiness) már igencsak élvezhető, de eddigre meg pont szétment a kreatív alkotói mag: Adem dalszerző-előadó akart lenni, Hebden pedig Four Tet néven kiadott, zenekaránál villanyzeneibb, hiphop-bítesebb, egyszersmind dzsesszesebb bemutatkozása után (a szintén 1999-es Dialogue) arra koncentrálhatott, ami igazán érdekelte.
Fedőneve alatt lemezekkel, dj-mixekkel, remixekkel és élőben is eljutott a dance elitjébe, kísérletező szellemisége pedig számos alteregóval élt tovább. Steve Reid jazzdobossal free-t kevertek elektronikával, Percussions néven minimáltechnózott, legújabban kimondhatatlanul gyönyörű néven és címekkel tech hauzol, lásd: (⣎⡇ꉺლ༽இ•̛)ྀ◞ ༎ຶ ༽ৣৢ؞ৢ؞ؖ ꉺლ). Producerkedett Omar Souleyman vagy Neneh Cherry lemezein, Buriallal közös trekkjei pazarok (iskolatársak voltak, innen az ismertség), de még van egy szuper Thom Yorke-Burial-Four Tet triókiadványa is. Manitoba és Caribou néven híres haverjához, Dan Snaithhez hasonlóan az “intelligens” folktronica / neopszichedélia felől, tehát
nem klubvonalról, hanem kívülállóként lett a ma ismert tánczene megkerülhetetlen kulcsfigurája, de úgy, hogy öntörvényű zsenialitása máig egyszerre kilóg és tömegeket szórakoztat.
Four Tet-alapvetések
Pause (2001)
Hebden eleinte hiphopból, jazzből, folkból rakott össze kövér és kacifántos ütemű atmoszférikus zenéket, nem kicsit DJ Shadow hatása alatt, és sajátos stílusa második lemezére le is tisztult, az idm-es folktronica egyik alapműve lett. Máig hasznosan bevethető kreatív tevékenységek kísérőzenéjeként, kellően izgalmas háttérben is.
Rounds (2003)
Itt már egy kész Four Tet-megszólalást kellett úgy továbbalakítani, hogy felismerhető is maradjon, de új élményt is nyújtson. A legtöbb művész ekkor vérzik el, a legnagyobbak meg arról ismerszenek meg, hogy sikerül nekik. Four Tetnek sikerült. Bővítette a hatásokat ritmusok terén, erősödött a glitch-es szaggatott kísérletezés, de alapvetően azzal emelkedett ki a mezőnyből, hogy sampler-alapú zenéjét amennyire csak lehet, élővé, emberivé tette. Ez az egyik klasszikusa.
Ringer (2008)
Az előző után még tovább ment az élősödés útján, a jazzdobos-legendával, Steve Reiddel készült albumain a jazz felé, de a 2005-ös Everything Ecstatic és annak második része azt jelezte, hogy ez az út itt véget is ért. Ha valahol újat tud alkotni, az az lesz, hogy a már a Rounds-on szórványosan beszüremlő 4/4-es ütemekkel házasítja saját hangját. A Ringer című minialbum (ami négy hosszú számmal majdnem albumhosszúságú élményt nyújt) arra kísérlet, hogy mi történik, ha addigi tapasztalatait, megoldásait minimalista house- és technóképletekkel párosítja. Jó dolog sült ki belőle, innentől ez a zeneiség lett meghatározó munkásságában és lényegében dalaihoz hasonlóan magát és karrierjét is újraépítette Hebden.
There Is Love In You (2010)
Az új fő hatás relevanciája határozza meg a következő rendes Four Tet-nagylemezt, amit sokan az életmű csúcsának tartanak. Itt tényleg egyesül a korai megszólalás a klubzenékkel, nagyjából úgy, mint Caribou szintén ebben az évben kiadott Swim albumán. Mindkét kiadvány melegszívű, optimista, csupa pozitivitás, ebben az esetben már persze a cím is árulkodó. Tavaszias LP, új kezdet, a remény jellemzi, naná, hogy jó hatásfokkal vethető be ma is.
Pink (2012)
Four Tet ezután végképp elengedte magát, illetve belemerült a dj-zés, a klubok világába, ennek eredménye lett remek 12”-ek egész sora, amiket itt gyűjtött össze, kiegészítve két új agyeldobással. Technikailag nem sorlemez, de működik úgy is, sőt egészen biztosan karrierje egyik legjobbja, ami tánctereken való bizonyítás után otthon, utcán, szabadban, bárhol bevethető. Tech-es, deepes microhouse, ami a Four Tet-összetevővel lökte tovább a műfajt.
New Energy (2017)
Persze a következő két lemez, a future garage-dzsel kacérkodó, aktív kikapcsolódáshoz passzentos Beautiful Rewind és a két hosszú tételből álló, folkos, ambientes ihletésű, meditatív élethelyzetekhez illő Morning/Evening se rossz hallgatnivaló, de a címével sokat eláruló New Energy volt talán a legeltaláltabb lemeze mostanában. Jól egyensúlyoz a folkos hatású elmélázóbb és a szintén lenyugvást sugalló, lenyugtatást okozó tempósabb tételek között.
A tavasz háttérzenéje
Ma tehát már látszólag nincs különösebb tétje egy új Four Tet-albumnak, hacsak nem annyi, hogy a terebélyes rajongótábor fog-e valaha csalódni hősében? Ha ez az idő el is jön egyszer, az nem most van. A Sixteen Oceans már felvezető dalával és bolygó körül reptetős videójával, aztán kezdésével jelzi, hogy ezúttal lüktetőbb az összhatás.
Mintha egy csupa új számos best of lenne, ami bemutatja karrierpályájának majdnem minden ívét.
Mégis, úgy változatos, hogy abszolút illeszkedik a 2010-es évekbeli kiadványai sorába és mindezek tetejében van egy vezérfonala is, ami ugyan csak hangulatban érhető tetten, de mintha Four Tet a tavasz kísérőzenéjét szerette volna elkészíteni. Rügyfakadás, zöldellés, beszűrődő napfény. Egy reklámnak köszönhetően egyik legismertebb dalának, a 2001-es Everything Is Alrightnak a címe lehetne ennek az LP-nek az alcíme: lazításra bíztató, reményteli, kikapcsoló lemez. Hát nézz rá a borítójára! Ha nem az lenne a világban, ami most van, akkor a tavasz kicsattanó háttérzenéje lehetne, így meg, hogy ez van, ami, külön jól jön ez a reményt keltő megszólalás.
(Nyitókép: Jonathan Fisher)
Published March 14, 2020. Words by Dömötör Endre.