RIP Andrew Weatherall: így emlékezik meg a világ a korai ravekultúra hőséről

Semmi túlzás nincs abban, ha leírjuk: ha nincs Andrew Weatherall, akkor nincs éjszakánként sötét terekben hangos zenére szórakozás, vagyis klubkultúra abban a sokárnyalatúan színjátszós formájában, ahogyan azt ma ismerjük.

Egy napja viszont sajnos nincs Andrew Weatherall. Az acid house fősodorba emelője, a Primal Scream 1991-es, bekategorizálhatatlan és észveszejtő Screamadelica albuma és számtalan hihetetlenül időtálló trekk, illetve csodaremix (Björktől a Saint Etienne-en át a My Bloody Valentine-ig és a New Orderig), a The Sabres of Paradise és a Two Lone Swordsmen projektek mögött álló zseni, az ember, aki pont akkor intett búcsút Ibizának, amikor az partiparadicsomból átalakult profitszigetté, aki az utolsó pillanatig nem felejtett el sem bámulatosan dj-zni, sem végtelenül kedves embernek lenni, 56 évesen váratlanul, tüdőembóliában meghalt.

Az elmúlt huszonnégy órában rengetegen emlékeztek meg róla elektronikus zenén innen és túl, itthon és külföldön, aminél fényesebben semmi sem világítja meg a kortárs popkultúrának azt a mérföldkövét, amire az ő neve van vésve. Ezek közül válogatunk most lejjebb, egy-egy Weatherall által készített zenével, mixszel, vagy róla forgatott interjúval megtűzdelve a gondolatokat – kezdve ezzel az utaztatással:

DJ Crimson a LÄRM oldalán:

“Nemcsak a lemezeit, de a lényét is nagyon szerettem. Magabiztosság, szavatosság, és önazonosság sugárzott még a feltűrt ingujjából is. És mindig lenyűgözött, ahogy magától értetődő természetességgel járt ki-be a legkülönfélébb stílusok, hangzások, sőt zenei szubkultúrák között és terelte alkalmasint egy-egy track, remix, album idejére ugyanabba a mederbe leginkább a rock and roll, a (post) punk, a krautrock, a dub, és a house öntörvényű vizeit.” 

Prieger Zsolt, Anima Sound System:

“Nagy hősöm volt, beskatulyázhatatlan, sokoldalú, nyitott arc, punk- és indie-gyökerek, furatechno, Primal Scream, karcos-nyers produceri attitűd, meg sok minden más, amit nincs kedvem könnyek között ideírni, de a lényeg: nem lehetett csak úgy feltenni egy dobozba a kispolcra, mert szabad ember volt. Micsoda veszteség!”

Klayman, a Persephone bulisorozat rezidense:

“Ez volt egyike azoknak az Essential Mixeknek, amik számomra a legkomolyabb inspirációt jelentették, annyira, hogy a mai napig több trekket is játszom ezek közül. Nyugodj békében, mester.”

Velkei Zoltán zenei újságíró:

“Teljes mértékben neki köszönhetem azt a felfogásomat, hogy a rock és a techno ekvivalens műfajok, miatta nem választottam sose a kettő közül, mert ő mindkettőt csinálta, sokszor egyszerre. Ő volt a legnagyobb punk mindannyiunk közül. Felfoghatatlan, hogy egy ilyen név ennyire fiatalon elmenjen, de megnyugtat a tudat, hogy akárhova is tart ebből az életből, ott a buli biztosan jó lesz.”

Irvine Welsh, a Trainspotting alapjául szolgáló regény írója:

“A géniusz egy túlhasznált kifejezés, de küszködöm, hogy ennél találóbbal tudjam illetni őt.”

Saint Etienne:

“Andrew Weatherall vitán felül az egyik legnagyobb hősünk volt. Ez a remixe még ma is szupermodernnek hangzik. Kösz, öreg haver!”

Forest Swords:

“Nekem Andrew Weatherall kedvenc tulajdonsága az volt, hogy képes volt látni az összekötő fonalakat totál más lemezek, műfajok, évtizedek és kontinensek között, amik aztán egymás mellé helyezve tényleg értelmet nyertek egy-egy szettben vagy rádióműsorban. DJ-zés, mint történetmesélés, amire mindenki meg van hívva.”

Gilles Peterson:

“Nehéz szavakba önteni a hatást, amit gyakorolt a brit kultúrára.”

Paul Woolford: 

“Először 17 évesen hallottam Weatherallt játszani Leedsben, a Music Factory Back To Basics alsó szintjén. Abszolút gyilok volt, főleg amikor a Phuture-tól rakta fel a Phuture Will Survive-ot. Ez az emlék beleégett a szinapszisaimb, és megváltoztatott.”

JD Twitch (Optimo) a Resident Advisornak:

“Amikor dj-k beszélgetnek dj-kkel, az sokszor kész tortúra, unalmas egótripping. Andrew-val ez soha, de soha nem volt így. Végtelen számú elképesztő anekdotája és csodabogár sztorijai voltak, ésszel felfoghatatlan történelmi tudása, mindez szórakoztató csomagolásban. Bölcs volt, és falta a könyveket. Egyszer ketten autóztunk Franciaországban, ahol tüzes vitánk volt a keynesianista gazdasági szemléletről. Közgazdász diplomám van, de lassan kiderült, hogy ő sokkal többet tud a témáról, mint én.”

Boiler Room:

Nyugodj békében, Andrew Weatherall. Örökké a világítótornya leszel a közösségünknek.”

Published February 18, 2020. Words by Unger András.