Magyar karanténba magyar zenét! Befordulásból kihozó Gelka, Viktor Udvari és Zl@ elmélyülős lemezei
Ha nem tudod, mit hallgass az extrém módon főhadiszállásoddá vált otthonodban, akkor hallgass hazait! Például őket.
Még mindig előre kitervelt és egyenes szándékunk friss, roppanós honi zenékkel szétfeszíteni a házikaranténok rácsait, ahogy azt megtettük korábban Laurine Frost, a Mïus és KHMTGZ új lemezeivel, majd pedig a folytatásban Route 8-tel, Luvtoshimával és a Műhely technósorozat válogatásával. A két kezünk összetételét pedig ismét megejthetjük, mert ismét behulltak elénk jó zenei tartalmak.
Gelka – Wishful Thinking
A downtempo-orientált Gelkát Dömötör Sándor és Kürti Csaba hívta életre 2003-ban, azóta volt debütalbum a Nightmares On Wax kiadójánál és rendszeres részvétel a Café del Mar válogatássorozaton, ami rögtön elárulja, hogy leginkább a pasztellszínű nyugielektronikában hajóztak. Mára a Gelka már csak Csabát fedi, aki elmondta nekünk, hogy a friss album rímel a mostani helyzetre, de neki előtte is aktuális volt. “Úgy alakult, hogy tavaly novemberben elbénáztam itthon a jógát, és sikerült összehoznom egy izomszakadást a vállamban. Nem tudtam dolgozni közel másfél hónapig, egy ideig még a cipőmet se tudtam bekötni. Majd egész februárban napközben az ORFI-ban voltam kezelésen, este meg gőzerővel dolgoztam a lemezen. Két-három hónap alatt fejeztem be, ami nálam rekordidő, soha nem csináltam még ilyet, szeretek túlságosan is lassan dolgozni, minden egyes elemet alaposan átgondolni. Erre nem volt idő, be volt lőve a Bandcamp megjelenés. Kénytelen voltam elhagyni a komfortzónámat, és teljesen ösztönösen kellett összeraknom a zenéket.”
Csaba szerint a végeredmény egyfajta összegzése lett azoknak az irányoknak, amiket az elmúlt években hallgatott, és bár mindennek “a chillesebb oldala talál be” nála, de most lényegesen elektronikusabb lett a vetület, mint a korábbi munkái. A borítóhoz eszébe jutott, ahogy Eleven feküdt a medencében a Stranger Thingsben, Szörényi Virág, régi grafikus barátja pedig papírra vetette.
Viktor Udvari – Random Takes
Udvari Viktor komolyan összelegózott, de mégis jólesően fogyasztható deephouse-airól ismerkedett meg, ami főleg a műfaj régi, vagy inkább időtlen koalícióját juttatta az ember eszébe (pedig, fun fact: ő maga 1993-as születésű). Aztán két éve egyre gyakrabban jött le a négynegyedről, hogy extra varázslat történjen, és mára kizárólag az absztrakció terepén sütögeti a pecsenyéjét. Új anyagában a disszonáns, kísérleti vadulgatást egyszersmind nyugtató hangtájakba szerette volna plántálni, ezzel tisztelegve legjobb barátja és stúdiópartnere, Khristian K előtt, aki tavaly év végén halt meg.
“Egy egérrel és a laptopom billentyűzetével készült az egész album. Mostanában nagyon tetszenek ezek a minimalista, avantgárd, de azért torzabb, nyers dolgok, persze azért kalandozok mindenfelé. Próbáltam limitált idő alatt elkészíteni a trackeket, időt nem hagyva a kifinomult hangzás létrehozásához. Egyfajta pillanatképek ezek, amiket közvetíteni próbálok, nem hiába Random Takes lett az album címe. Nem kifejezetten komplett kollázsok vagy üzenetek ezek, hanem inkább felszínes felböfögésnek ható érzések, amik mélyen nyomják a tudatalattim. Arra hasonlít, amikor hirtelen valaki elkezd kuncogni, és nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Aztán rádöbben, hogy valójában ez egy felszökött valami tragikus emlék, és kezdődhet a véget nem érő sakkozás a saját elméjével. Ha a hallgató tud azonosulni ezekkel a freud-i felszínre törésekkel, biztos vagyok benne, hogy talál legalább egy zenét, amit magáénak érezhet” – tette hozzá az alkotó, mi meg ennél többet nem akarunk hozzátenni.
zl@ – Qactus
A hazai EXILES kiadó portájáról mindig le lehet akasztani egy-egy koponyafeszítgető tartalmat, ha az ember éppen disztópikus hangulatba keveredik a félkötelező bezártságában. Most pedig egy olyat is le lehet, amit egyenesen egy egyetemi tanártól kapunk: a magyar ajkú, szarajevói Zlatko Baracskai Londontól Pécsig adja az órákat, az aktuális helyzetben pedig a YouTube-on is mesél az audiojel feldolgozásáról mindenkinek, aki szeretne mélyrehatóan kockulni a témában.
Qactus című hanganyagán szintén nem a felszínt kaparássza: olyan fura-szürkés, beazonosíthatatlan gázokkal működő mécsesek által megvilágított, régóta emberentúli, idegen (posztkoronás?!) helyeken járunk, kínzóan egyedül, ahova mintha egy ellenőrzésünk alá nem hajtható erő sodort volna el, és aminek a soundtrackjét mintha a David Cronenberg-rendezte groteszk filmklasszikus, a Meztelen Ebéd mutáns írógép-rovara rakta volna össze. Persze nem ő rakta, hanem zl@, aki persze maga is egy csodabogár, ahogy az innen is kiderül.
Published April 19, 2020. Words by Unger András.