"Keményen partiztunk, ezt a fajta szabadságot sosem engedtük el" - Golan interjú - Electronic Beats Hungary

“Keményen partiztunk, ezt a fajta szabadságot sosem engedtük el” – Golan interjú

Electronic Beats: – Csak 2013-ban indultatok, de öt év alatt szülőhazátok elektronikus popzenei frontvonalába lőttétek magatokat. Hogyan lehet megélni, átélni, sőt, túlélni ezt a rakétatempót? Számítottatok erre?

Golan: – Dehogy, eleinte semmivel nem számoltunk, csak csináltuk azt, amit tudunk és szeretünk. Aztán ahogy nőni kezdett a dolog, az valami leírhatatlan meglepetés volt nekünk is, és úgy érezzük, mintha ez a mögöttünk álló pár év egy nálunk sokkal nagyobb dolog előrejelzője lenne. Lehengerlő látni, ahogy a nyers szenvedély ennyi különböző embert tud összehozni. Ugyanakkor magán a sikeren nem nagyon agyalunk, az agymunkát meghagyjuk inkább annak, hogy mit akarunk közvetíteni a közönségünk felé. Talán ezért is épült fel az egész annyira természetesen, mert mindig csak erre fókuszáltunk.

Arról nem beszélve, hogy az állandó kreatív kihívás a legjobb teljes munkaidős állás, amit csak kívánhattunk.

EB: – Azért az elsöprő sikerre egy gondolat erejéig mégis kitérve, nyilván fontos összetevője a felívelésnek, hogy a teljesen eltérő zenei háttereitek ellenére gördülékenyen tudtok együtt dolgozni. Hogyan zajlik a zeneszerzés folyamata, mi a procedúra a stúdióban?

Golan: – A helyzet az, hogy nem látunk semmilyen mintázatot. Az egyetlen dolog, amivel törődünk, az az, hogy mindig igazodjunk a pillanatnyi hangulathoz, ahol épp tartunk, akár egy karakteres dobütés határozza meg azt, akár egy akkord kanyargása, vagy mondjuk pár beszédfoszlány.

EB: – Bukarestben éltek és alkottok. Milyen kihatással volt a város a zenétekre?

Golan: – Kiugró hatásokat nem tudnánk megnevezni, ha csak azt nem, hogy mindig is azt tettük, amit éreztünk, hogy tennünk kell. Ez talán abban is gyökerezik, hogy régebben nagyon keményen és gyakran partiztunk, a szabadságnak ezt az auráját pedig sosem engedtünk el. Ami a bukarestiséget illeti, az egyébként szórakoztató, hogy

nem egyszer jöttek már oda emberek hozzánk egy koncert előtt, amikor épp iszogattunk és csevegtünk, hogy amúgy melyik országból jöttünk.

Mindenesetre Bukarestből indultunk, itt szökkent szárba az első rajongói bázisunk, ezért ez a helyszín mindig különleges marad, bármerre is menjünk a világban.

EB: – Egy magyar fővárosban élő zenefüggőt alighanem érdekli, hogy mi a helyzet ezen a fronton szerte a régióban, többek között a román fővárosban. Szóval, mi a helyzet?

Golan: – Az elektronikus zene szinte repülőrajtot vett az elmúlt időben, és különösen erős reflektorfény vetül a román minimálhouse hangzásra, ami eddig talán a legmesszebbre jutott az országhatárainkon túl. Mindeközben további műfajok törtek fel az elektropoptól a hibridebb indie-hajtásokig, mi pedig kifejezetten örülünk, hogy ennek a nagy egésznek a részei lehetünk.

EB: – Mi, posztkommunista országok a történelemkönyvek azonos lapjain szereplünk. Mit gondoltok, a hasonló múlt hasonló zenei lenyomatokat eredményezett, még generációkkal később is?

Golan: – Abszolút. Van egy speciális kötődésünk, a világnak egy közös értelmezése, ahogyan azt feljebb már említettük a szabadsághoz való viszonyunk kapcsán. És igazából nem is akarjuk, hogy ez máshogy legyen.

Néhány ember a Golan szimfonikus zenekarral megtoldott amfiteátrumos koncertjén, Bukarestben

EB: – Nevetek, a Golan bajkeverőket jelent. Miért is vagytok azok, amikor semmilyen gondot nem okoztok?

Golan: – Az engedetlenség, kompromisszmmentesség bármilyen formáját sokan potenciális problémaforrásnak tekintik. Mi viszont úgy döntöttünk, hogy függetlenül az elvárásoktól, maradunk önmagunk.

Hogy hogyan marad a Golan önmaga, azt november 17-én szombaton lehet megnézni este nyolc után az Akváriumban, a Fran Palermo koncertje előtt. A teljes Budapest Showcase Hub programért ide klikk!