EFOTT: az örök diákszerelem a hazai fesztiválpalettán

Az EFOTT nagyon régi fesztivál. Te mióta veszel részt a szervezésben?

2010 óta vagyok a szervezőcsapat tagja. Minden évben ugyanaz motivál: maradandó élményekben gazdag, sikeres fesztivált szervezni, ahol mindig akad egy-egy új programelem, ami a már régóta EFOTT-ra járó közönséget is meglepi. Idén elsősorban a fesztiválon kipróbálható sportágak kínálatának bővítése határozta meg a munkámat.

Akkor ne is kerülgessük a forró kását: mik lesznek az EFOTT idei újdonságai?

Idén több újdonságunk is lesz. Először is egy egész nappal hosszabb lesz a fesztivál, a hétvégén pedig a külföldi fellépők miatt biztos, hogy full extrás bulira számíthatnak a fesztiválozók. De ami az igazi különlegesség, az a mínusz egyedik, exkluzív nap, amin csak a hetijegyes látogatók vehetnek részt. Akusztikus koncertekkel, utcazenészekkel, kempingbulikkal és egy óriási tábortűzzel készülünk.

De igazából azt gondolom, hogy az EFOTT azért is vonzó már alapból, mert évek óta az egyik legdiákbarátabb árakon elérhető fesztivál színes programpalettával, amiben megférnek egymás mellett a koncertek, a különféle sportok, a nótakaraoke és a turisztika is.

Ha fejlődési szakaszokra kéne osztani az EFOTT történetét, melyek lennének ezek?

Nem igazán lehet éles határvonalakat húzni. Az első néhány évben az abaligeti indulást követően tényleg egy turisztikai találkozó volt az EFOTT, pár baráti társaság részvételével. A 90-es évek elejétől a 2000-es évekig folyamatosan alakult át popzenei fesztivállá, és egyre szélesebb közönséget vonzott. Így most már egy profi menedzsment viszi az irányítást, a cél pedig a programkínálat folyamatos szélesítése lett, annak érdekében, hogy a résztvevők ne „csak” egy zenei fesztivált, hanem egy széles spektrumú kulturális eseményt, élményprogramot kapjanak.

Mennyire figyelitek a nemzetközi fesztiválos trendeket, és ezek mennyiben befolyásolják a szervezést és az EFOTT fejlődését?

A célközönségünk jelentős részét ma is az egyetemisták és főiskolások, valamint az egyetemre készülők és az azt frissen elhagyók képezik. De azért nem tehetjük meg azt, hogy ne kövessük a trendeket. Sőt, egyre több a külföldi fesztiválozók száma is, a rendezvény pedig felkerült Európa fesztiváltérképére.

Te személy szerint mit szeretsz leginkább az EFOTT-ban? Meg tudod egyetlen szóban vagy mondatban határozni ezt?

Az EFOTT-életérzést! Azt a közeget és hangulatot, ami úgy gondolom, hogy egyedi a hazai kínálatban, és ami leginkább a látogatók intellektusából, fiatalos habitusából, nyitottságából és közvetlenségéből ered.

Az EFOTT ideje alatt van arra lehetőséged, hogy elvegyülj a fesztiválozók között és ugyanúgy bulizz, mint bárki más? Vagy ilyenkor végig házigazda üzemmódban vagy?

Nem sok időm van erre, de azért egy fél órát, órát minden nap „kiveszek”, és elvegyülök a tömegben. Ilyenkor teljesen inkognitóban vagyok, megnézek egy-két programot, és testközelből élem át a fesztivált.

Amikor vége van a fesztiválnak, mi az első dolog, amit csinálni szoktál, vagy amit idénre tervezel? Könnyen megy ilyenkor az ellazulás?

Ürességet érzek. Furcsán hangozhat, de ez egy nehéz időszak, szervezői szempontból talán még depressziós is, mert eltűnik a pörgés. Az a folyamatos készenlét, jelenlét, ami meghatározta az elmúlt néhány hónapot és főleg a fesztiválos napokat, hirtelen megszűnik. Ilyenkor mindig azt várom, mikor kell újra felpörögni. Persze ahogy túllendülök a holtponton, azonnal el tudom engedni a fesztivált, és szinte mindig elégedett vagyok.

Mi volt a legemlékezetesebb sztori számodra az EFOTT-on?

Kettő is van, mindkettő a 2015-ös EFOTT-hoz kötődik. Egyik nap a szervezőcsapat egy részével berendeztünk magunknak egy „bunkert” az egyik kiállító partnerünk standjának tetején, így lett egy nem tervezett „magaslesünk”, egy igencsak frekventált helyen. A másik élmény pedig természetesen az EFOTT 40. szülinapi showja, ami egyrészről azért volt különleges, mert egy rendezvény ritkán ér meg ilyen szép kort, másrészt egész este neves zenészek váltották egymást a színpadon, a végén pedig tűzijátékkal és közös tortavágással zártuk az estét. Ma is libabőrős leszek, amikor visszagondolok arra a pillanatra.

Published July 11, 2017.