Electronic Beats Hungary

A vogue tánc megérkezett Budapestre, és már semmi nem állíthatja meg

Madonna azonos című dalának klipjében már szembejöhettek a jellegzetes mozdulatok, pedig neki semmi köze hozzá: a vogue a 80-as évek meleg fekete és latino közösségében született meg, és forrta ki magát önérvényű, sistergően felszabadító táncformává.
New Yorkban akkoriban az utcán halálos fenyegetést is jelenthetett melegként akár csak végigsétálni, ha pedig az ember nem fehér volt, akkor ez duplán nyomasztó volt. Ezért azok közül, akik így érezték, néhányan megcsinálták a saját underground ballroom szubkultúrájukat, ami a kilátástalanság és szegénység közepette is a nirvanát jelentette nekik hétvégenként.

Lehet, hogy éppen éheztek, vagy nem volt rendes fedél a fejük felett, de a résztvevők itt végre a rájuk irányított reflektorfényben sztárként vonultak, öltöztek és táncoltak, rivalizálva a többi versengő “házzal” – miközben a sajátjuk gyakorlatilag a választott családjuk lett.

A társadalmi elnyomásból kipattant új önkifejezési forma azóta meghódította a maga szűk közegében a világot, és mára a magyar queer közösség (és az őket támogató ciszheterók) is felfedezte magának. A ballroom kultúra és a vogue-tánc hazai nagykövetét, a szombati Budapest Pride utáni hivatalos afterpartin is fellépő Móritz Danit kérdeztük minderről.

Telekom Electronic Beats: – Az én első meglepett találkozásom azzal a ténnyel, hogy Budapesten is van vogue, még ha kicsiben is, az a 2019 januárjában a Három Holló alagsorában lezajlott New York-tematikus Kimitrak buli volt. Itt ugye előirányozták, hogy lesznek táncosok, gondoltam, na, jön a break, egy kis popping és locking, aztán csókolom, erre láttalak téged, a jellegzetes karmozdulatokat, és kibuggyant egy navégre. Gondolom nem a karrierkezdeteidre érkeztem meg, szóval elmondod, mióta érdekel a vogue?

Móritz Dani: – B-Boyként kezdtem (breaktáncosok hivatkoznak így magukra – a szerk.), utána főleg a hiphopra és a commercial koreográfiák stílusára álltam rá, de még keresgéltem magam, ezért kipróbáltam szinte mindent. A vogue-gal 2014 végén találkoztam, viszont létező lokális közösség hiányában sajnos videókról kellett elkezdenem tanulni. Vagy éppen utaztam, ha egy amerikai jött Európába.

Egy évvel később aztán elmentem egy akkoriban nagyon híres cseh tánctáborba, az SDK-re, ahol első workshopként Leiomytól volt lehetőségem tanulni.

Ő talán a leghíresebb vogue-os, többek között az HBO Legendary című műsorát zsűrizi es a Pose című Netflix sorozatban is felbukkan. Itt, a táborban négy napot a stílus képviselőivel buliztam át, és onnantól kezdve ezt a vonalat szerettem volna tovább vinni.

TEB: – A mióta tehát megvan, most már csak azt mondd el: miért épp ez?

MD: – Azt tudtam, hogy mindig is imádtam a karommal táncolni. Ezért is lehet, hogy a vogue úgynevezett new way ága fogott meg elsőként, ami nagyon geometrikus, illetve house zenére táncolják, ami nem volt egy utolsó szempont. Ahogy jobban megismertem a többi ágat, és az egesz ballroom kultúrát, egyszerűen csak úgy éreztem, megtaláltam a helyem.

Dani (középen) megindul

TEB: – Szerinted hol helyezhető el az itthoni queer közegben a vogue? Jelen van a közös tudatban, kezd gyökeret ereszteni?

MD: – Úgy érzem, egyre inkább ismertté kezd válni. Bár itt a szóhasználatodhoz ugranék vissza, miszerint a vogue tánc egyre ismertebb, de a ballroom culture fogalmának megágyazásán kell még kicsit dolgozni, főleg, hogy nincs is magyar megfelelője. De szerencsére a havi Vogue Nightokon a Központ pincében különféle kategóriákat ismerhetnek meg a nézők, az indulóknak pedig szuper lehetőség a gyakorlásra. Ráadásul a korábbi ballokon (versenyeken) szinte mindenki ismert mindenkit, de az elmúlt par alkalommal már rengetegen érkeztek olyanok is a queer es cis hetero közösségből, aki eddig kívül álltak ezen a szubkultúrán, és szerintem ez is azt mutatja, hogy egyre jobban terjed. És jó irányba!

TEB: – Ha valaki lemegy egy ilyen Központos eseményre, akkor mire számítson? És eleve, hogy vehet részt, ha kedvet kap?

MD: – A Központos Vogue Nightoknak a lényege, hogy egy kis betekintést nyújtson a ballok világába. Egy kisebb, rövidebb és kicsit leegyszerűsítettebb formája egy ballnak. Főleg a fontosabb kategóriákat szoktuk ismetélni pici eltérésekkel. Runway: úgy sétálni, mint egy modell. Face: megmutatni, hogy mennyire gyönyörű vagy. Vogue fem / vogue old way / vogue new way: a három tánckategória. Főleg ezekből láthatnak az emberek párbajokat.

Egy nagy ballal ellentétben, ahol minden kategóriához kötve van egy-egy outfit téma, itt nincs szükség semmi különösre, persze ha valaki extrán akar érkezni, mi örömmel fogadjuk.

Feedbacket kaphat, aztán hátha ő is a ballroom kultúra szerelmesévé es tagjává válik. A másik fontos része a mini ball utáni buli, hiszen a clubbing, mint minden tánccal kapcsolatos kulturának, itt is fontos tartozék: átérezni a zenét, új mozgást felfedezni magadban, belépni a körbe és ott táncolni (cypher), spontán párbajokban részt venni, vagy egyszerűen csak elengedni magad fasza zenére.

TEB: – Voltak előképei a vogue koreográfiáknak? Hogyan lett olyan, amilyen? Mintha a divatbemutatók kifutóin vonuló modellek mozgásának továbbgondolása lenne.

MD: – Jó meglátás: az Old Way, vagy eredeti nevén pop dip and spin volt az elso vogue kategória, mindennek a kiindulópontja, alapjában pózolás egymás után gyorsan és lassan, masszívan inspirálódva a fashion magazinok világából, de a harcművészetekből, katonaságból, breaktáncból és egyiptomi hieroglifákból is. Elsősorban Paris Dupreehez köthető, ő volt az első, aki ezt elkezdte, és ballja, a Paris Is Burning Ball 1981-ben volt az első, ahol a vogue megjelent (azóta a műfajt feldolgozó film is született, ez alapmű, mindenképp érdemes megnézni – a szerk). Aztán a kilencvenes években tovább mutálódott a stílus.

TEB: – Mit javasolsz annak, aki mindezek után kipróbálná magát a műfajban? milyen feltételeknek kell megfelelnie?

MD: – Nem szükséges semmilyen korábbi táncbeli tapasztalat, sokan kezdik ezzel, mint az első táncstílusuk. Érdemes persze mindenekelőtt egy ballra elmenni, mondjuk az említett Madách térire, így az ember látni fogja, hogy a kultúrát mennyire érzi közelinek, hiszen ez elengedhetetlen hozzá. Egyébként nincs semmilyen abszolút feltétel az elfogadáson kívül – hiszen a ballroomnak ez a tőle elválaszhatatlan kiindulópontja.

TEB: – És ami a testi adottságokat illeti? mennyire kell valakinek hajlékonynak lennie, vagy simán csak strapabírónak?

MD: – Elsősorban a kitartás a legfontosabb. Persze van, akinek a geentikája, esetleges sportmúltja miatt valamelyik stílus könnyebb, vagy éppen olyan dolgokat meg tud csinálni elsőre, ami másoknak több időbe telik. De egyrészt mi segítünk, másrészt szerencsére nem csak szűraz mozdulatokról van szó.

Nagyon fontos a feeling es az előadásmód, hogy átérezze az illető. Ezek gyakran többet számítanak, mint a mozdulatok.

Danival és vogue-társaival legközelebb most július 23-án, a Rainbow Partyn lehet találkozni a Budapest parkban.

// Szavak: Unger András
Képek: Kovács Bálint //

Kövess minket mindenhol: