25 éves az Anima Sound System debütalbuma, ami tényleg a föld alatt készült
1995 októberében jelent meg a dub-folk fúziós Shalom.
Szándékosan nem az első album kifejezést használtam a címben: a szombathelyi Prieger testvérpár 1993-ban már összedobott egy kazettát, miután rájöttek, hogy jóízűeket játszadoznak egy Roland dobgéppel meg egy többsávos stúdiómagnóval. De még a Shalom című nagylemezzel sem az volt a céljuk, hogy azzal dobbantsanak a zeneiparba, hanem csak annyi, hogy “rögzítsük, hol járunk éppen a kísérletezésben” – mondta nekünk megkeresésünkre a zenekar motorja, Prieger Zsolt, aki öccsével együtt akkoriban, civilben tanárként igazította el az érkező generációkat.
De, ahogy az a méltán híres filmklasszikusban, a szintén az emlegetett Anima-kazetta évében megjelent Jurassic Parkban is elhangzott, a természet mindig utat tör magának: mégiscsak a második – de nevezzük úgy, hogy bemutatkozó – albumon hallható melankolikus, breakbeates-népzenés hibriddel, illetve a mindezt vastagon megkínáló dub basszusokkal és visszhangokkal váltak ismertté. És ha már így alakult, azóta pedig lepörgött negyed évszázad, tovább faggattuk a zenekaralapítót, de előtte rögtön érdemes háttérzenei célzattal ráindítani magára az albumra, ami YouTube playlist alakjában érhető el (a számok sorrendje nem egyezik az eredetivel):
By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more
“Akkoriban nagy dub-mániában voltunk, csak azt hallgattuk, nagyon benne voltunk, míg a hamar csatlakozó Németh Gergőéknél – apukája, a népzenész és jazzista Tamás, és anyukája, a helyi népdalkört vezető Erzsi – folyamatosan zene vett bennünket körül, szóval népzenemániámhoz jó társakat találtam, főleg, amikor feltűnt a színen a fiatal Bognár Szilvi, Erzsi népdalkörének legnagyobb tehetsége, és csatlakozott hozzánk énekesnek. Rozmán Zoltán alapító dobossal együtt így meg is volt az Anima második felállása, amivel összehoztuk a Shalomot is.”
Először Gencsapátiban egy vécére hasonlító helyiségben kezdtük el egymás szórakoztatását, a könyvtár alatt, ahol Erzsi dolgozott és kilobbizta nekünk a helyet, saját örömünkre, csodás volt. Nap mint nap beültünk Rozi autójába Szombathelyen, és lekocsikáztunk a 20 percnyi távra található faluba. Hónapokon át így nyomtuk.
Zsolt elmondása szerint Rozi (itt a lenti kép balján, a még hajjal rendelkező, kúlszemüveges Prieger Szabolcs mellett – a jobboldali képen sámándobbal Németh Tamás) lett a zenekar Style Scottja, ők ketten voltak a legjobban rágyógyulva a Dub Syndicate-re meg a többi, Adrian Sherwood nevéhez köthető kísérleti brit dubkiadványra, aztán addig bolondoztak ott lent, mígnem jött az ötlet, hogy lemezre kéne ezt venni – mégis, ez másodlagos volt az élményhez képest.
Extra szórakoztató az a mozzanat is, hogyan került bele a szkreccs az Anima eszköztárába. “Mondtam magamban, kellene bele egy DJ, és közben hallottuk a helyi diszkóból is, a Romkertből, hogy gyakran megfordul ott egy szkreccselni jól tudó srác, aki Tommyboyjal játszik néha. Keressük meg, mondtam, és kinyomoztuk, hogy DJ Cadik, azaz Palika éppen katona Körmenden. Elmentünk érte a laktanyába, és kijött, felszkreccselt pár számot, aztán visszament közlegénynek. Ő aztán évekig velünk volt” – meséli Prieger.
“Szintén Körmend mellett találtam meg első repperemet egy orvos személyében, aki Afrikából jött, na ő jó lesz majd dumagépnek – gondoltam, mert nagy társaságközepe ember volt. Ő nyomja az album utolsó számban a Roma Reggae-t, amit Szabival írtunk egy cigány emberről, aki fájdalmában sír és őrjöng, mert felgyújtották a házát, Abdel nagyon átélte. Később a dal valósággá vált több helyen az országban.”
Apropó folklór, sőt, roma folklór, sőt, fekete vendégzenészek és antináci dalszövegek: a magát mindig is (nem direkt és nem párt)politikus zenekarként pozicionáló Anima a kezdetek óta hitt nem csak a kreatív határok, de az oszd meg és uralkodj-elv nyomán felállított mesterséges társadalmi falak lebontásában is, multikulti at its best, ha mondjuk mottót akarnánk keresni a ténykedésükre. A Shalom belső borítóján például ez a Bartók-idézet áll:
a faji tisztátalanság határozottan jótékony hatású.
A mindig erős társadalmi-politikai kiállás kapcsán muszájnak éreztük feltenni a kérdést Zsoltnak, hogyan hatott korai munkáikra az akkori környezet, alig pár évvel a rendszerváltást követően.
“Jóval szorosabb volt a kapcsolatom az úgynevezett aktuálpolitikával és ez hatással volt a címadásaimra is. Azt gondoltam, van mély jelentése az olyan szavaknak, mint liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus. Ma úgy látom, hogy ezek igazából csak pártpolitikai hívószavak vagy zsurnalisztikai fordulatok, a mélyben meg minden összekeveredik mindennel, nincsenek tiszta jelentések. Ezért tud egy valójában szuperkonzervatív pápa, Ferenc sokkal balosabb lenni 2020-ban mondjuk Gyurcsány Ferencnél, aki meg sokkal közelebb van az oligarcha-politikához, mint teszem azt a gyári proletariátushoz, akiket annyiszor a szájára vesz. A NER-nél ugyanaz a helyzet a haza, magyarság és nemzeti kultúra hívószavaival, amik kizárólag karrierpártjaik előmenetele szempontjából számítanak, különben csak üres buzzwordök. Nekünk akkor ezek a szavak, fogalmak, szimbólumok, ahogy az emberi jogok, a szabadság és felelősség összefüggéseinek fogalmai is halálosan fontosak voltak. És az az igazság, hogy ma is azok.”
By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more
De visszatérve a 95-ös Shalomra: a lemez tényleg egy borzasztóen erős karaktert magára rántó műfajhibrid lett, bár a zenekarvezető kicsit másképp fogalmaz róla.
“Egy nagy analóg élvezkedés volt. Használtunk ugyan egy Atarit Domby Bertalan hangmérnök vezérletével, aki beizzította az AMPEX456-maszter-szalagot, ami most került elő a napokban a felvételi naplóval együtt (lásd a lenti képen, ahol Prieger Szabolcs veszi ki a dobozból negyed évszázad után). Szabi akkor vette régi Korg M1-szintijét is, amit szintén kivettünk a dobozból és egyből használtuk is, azóta is játszik rajta, ott van velünk a koncerteken. Szóval megcsináltuk a számokat félig-meddig helyi improvizációval, aztán felraktuk a sávokat Bertivel, aki a végén még jól rá is gitározott, hiszen leginkább ő zenélt közöttünk a helyiségben profi módon. Körülálltuk az Allen & Heath analóg keverőt, ahányan csak voltunk, mindenkinek jutott egy vagy több poti, és tekertük tiszta erőből a zengetőket és delayeket, néha túlzásba is vittük, Jamaikába vagy minimum Bécsbe képzeltük magunkat, minden hibájával együtt úgy is hagytuk a felvételeket, ahogy azt Lee Perryről és King Tubbyról hallottuk-sejtettük, akiknél szintén első volt az improvizáció és persze az, hogy minél jobban érezzék magukat. Ezt örökre megtanultuk tőlük. Ez a vágy, na meg a megismerésé negyed évszázada tart töretlenül, ugyanezt érzem a 2020-as animás komponálásoknál is.”
Nem akarjuk elcsúfítani a szép zárszót, ezért röviden már csak annyi: érkezőben a Shalom vinyl változata, kérdezzétek fel érte az Animát a megfelelő csatornákon.
Published October 06, 2020. Words by Unger András.