A Disclosure megint berúgja az endorfinmotort

Az angol Howard és Guy Lawrence testvérpárosa még a 2010-es évek elején kezdte elcsavarni a fejeket ünnepélyes, vibrálóan feelgood, R&B-ből és basszuszenékből is kiadósan táplálkozó újhouse himnuszaival (emlékezzünk és pörgessük meg bátran a White Noise-t vagy a Latchet, ami repeatért könyörgött minden egyes lejátszási alkalommal), voltak belassulásaik, dolgoztak mindenféle énekessel Sam Smithtől Lorde-on át Kelisig, jelölték őket idén Grammyre, de egyvalamit nem adtak fel soha: a törekvést, hogy jó érzéseket csempésszenek a füleinken át a lelkünkbe.

És ezt most folytatják: öt napon át öt új dalt osztanak meg a világgal, eddig háromnál járunk, úgyhogy ezeket most el is helyezzük itt. Kezdve a klubokba visszakéredzkedő In My Armsszal:

Folytatva az egy fokkal lejjebb csavart, de még mindig táncos, vokóderes, szaggatószintis Happeninggel, ami bármilyen házihappeninget kiránt a mozdulatlanságból:

És a nagyon klasszikusan brit garage-os Seductionnel:

Akinek az editek kevesek, az a srácok YT-csatornáján megtalálja a hosszú verziókat is. A tesók amúgy azt mondták a dalokról, hogy azokat a vírus által padlóra küldött klubzenei színtér feltámasztásának vágya inspirálta.

“Megkérdeztük egymást: mit szeretnénk hallani, hogyan néz majd ki az első perc a klubban? Szóval nekiláttunk létrehozni valamit, ami passzolhat ezekhez a varázslatos pillanatokhoz.”

Egyébként a kommentek is magukért beszélnek a zenék alatt: “ez az, amire szükségünk volt, egy újabb Disclosure dal, ami mindent jobbá tesz” / “Semmi sem vidítja fel jobban a délutánt, mint egy új banger tőlük” / “Nem változtak az elmúlt 11 év alatt, hanem fejlődtek, és még messze nincsenek a csúcs közelében.”

Figyeljétek őket, még két új treki jön a következő két napban!