3 friss, zsánertelen album a széllel bélelt tél kibírásához
Így köszönt be a 20-as évek műfajtalansága: Kaytranada elvágyódóan nyárias, Georgia hideg napsütésben ablakon kibámulós, a nyitóképen velünk farkasszemet néző Mura Masa felrázó.
Ha volt a tízes éveknek átfogó fejleménye a popzenében, az a táncos stílusokban is jellemző módon megjelent zsánertelenség, amiben a műfajok és alstílusok részleteiben már alig valakit érdeklő, ugyanakkor természetes módon keverednek. Ha lesz a húszas éveknek egyszerűen kijelölhető útja a popban, az ennek a folytatása lesz. Három friss, inkább otthon, mint klubokban jól szóló, de azért táncos lemez alábbi példatárunkban.
Kaytranada: Bubba
A haiti származású, kanadai dj-producer-remixelő a tesójával The Celestics néven hiphopolt, ám hamar kiderült, hogy kettejük közül melyikük a tehetségesebb. Kaytranada rengeteg anyagon keresztül csiszolta saját hangját, amibe az XL Recordings 2014-ben szeretett bele, egy évvel később a legjobb új hangzásokra mindig gyorsan lecsapó Madonna vitte el turnézni, 2016-ban pedig kijött első rendes albuma is, a 99%, amit meg egyrészt mindenki imádott, másrészt tökéletesen illett a poptimista győzelem narratívájába. Kaytranada stílben képviselte a koreszményt: a zene már nem műfajokra bontható, hanem sokösszetevős, nála a hiphopos múlt mellett a mindenféle elektronikus zenei merítés és az akkor szuperdivatos alternatív R&B keveredett eredetien, de közben nagyon könnyen hallgathatóan. A tucatnyi vendéghang jelezte, hogy a jövő egyik felkapott producere lesz ő, és így történt. Ha gigasztár nem is, azért Kendrick Lamarral és Snoop Doggal dolgozó menőmanó csak-csak lett belőle.
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
Második, Bubba című nagylemeze viszont eldugva jelent meg, tavaly december közepén, alig volt körülötte felhajtás, pedig az elsőhöz hasonlóan perfektül felépített, jó kis utaztatós, laza dance-zenét tartalmaz. Kaytranadát szokták J Dillához is hasonlítani, olyan értelemben, hogy
az aktuális popzenét ő is úgy emeli meg, mint a chicagói producerlegenda a hiphopot az ezredfordulón.
Ha ez túlzás is, a Bubba ismét olyan anyag, amit szinte bármikor nyugodtan elindíthatsz, sokszínű, egy órányi lüktetésben részesülsz, mintha a Spotify heti kalandja csupa olyan zenét dobna be, amiről elsőre megállapítod: ez jövőbeli kedvenc lesz. OK Boomer Pharrell, múltból szépen előrángatott Estelle, plusz Tinashe, SiR, GoldLink, Mick Jenkins mellett inkább feltörekvők adják a kíséretet, a legjobb persze Kali Uchis, de ő bárhol tűnik fel, a legjobb lesz. A lemez működik februárban is, reményt adó, télbe napfényt hozó (és finoman a producer 2016-os comingoutja óta eltelt időszakra is reflektál), de érdemes lesz nem elfeledkezni róla, amikor már a szabadba, a melegbe is bátran kimehetünk.
Click on the button to load the content from spotify.
Georgia: Seeking Thrills
Georgia szintén nem ma kezdte a zsánerkeverést, 2015-ös első, címnélküli albuma eklektikus dancepopot tartalmazott, de abból a fajtából, amelyiknek fontos a dalszerűség. Személyes szövegek (szülei válása például – ja, a papa egy bizonyos Neil Barnes, egy bizonyos Leftfield zenekarból: brit technolegenda), ritmusközpontúság, a vad eklektika mellett jól kihallható az egyéniség is. Georgia hétévesen kezdett dobolni, ő volt a go to dobos menő londoni körökben, de tehetségének ki kellett törnie egy önálló anyagban is. A baile funktól afrikai és bali poliritmusokon át wonkyig, UK bass-ig terjed az alulértékelt, jól öregedett lemez hangzástartománya. Georgia viszont szórványos dalmegjelenéseit leszámítva inkább eltűnt, mire öt év után most januárban tért vissza a folytatással.
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
Georgia a friss Seeking Thrills című LP-n ejtette az öt éve nagyon divatos dekonstruált hangzásokat, általában egyenesebb vonalú, szintisen electropopos a megszólalás, a törtebb ütemű dalok (például a Shygirlt szerepeltető Mellow) is könnyedebbek, de közben a tömegével gyártott, generikus, hangutánzó dancepop-albumoknál sokkal több benne az egyéniség – plusz a sokszínűség is megmaradt. Itt olyan a zsánertelenség, hogy azt
inkább a hangulatok, mintsem a hangzások uralják.
Ennek megfelelően nagyon élvezhető playlist ez az album is. Hideg napsütésben ablakon kibámulósan tavaszt várós. Felvezetés a hajtott izgalmak elé.
Click on the button to load the content from spotify.
Mura Masa: R.Y.C.
Georgia is feltűnik vendégénekesként Mura Masa új lemezén, amin a Georgiánál is szolidan megjelenő posztpunkos hatás szintén egy elem a zsánerblenderben. Ami azt illeti, itt elég hangsúlyos elem, már ha a csak a húzószámot, a slowtahi-jal közös Deal Wiv Itet nézzük is. Ám a dalokat úgy általában is jellemzi az élő, nyersen artpunkos hangszerelés és az elektronika mixelése, ami elég nagy ugrás attól a kedveske Mura Masától, akit megismert a világ. 2017-ben övé volt a nyár eklektikus dancepop-lemeze, de a tropical house-os, túlhasznált marimba- és stíldob-elemektől fáradt mainstream zsánertelenség után ezúttal a mostanság divatos artpunk-zenekaroktól (Shame, Idles) és a csúcson lévő grime-ból merít.
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
A R.Y.C. ennek megfelelően elemibb hallgatnivaló, és még csak nem is divatrabló, hiszen Mura Masa szülőszigetén, a Csatorna-szigetekhez tartozó Guernseyn punk- és hardcore-bandákban edződött tinikorában. A nem jellemző műfajok mentén, hanem mindenből bátran egy csipetnyit-világában ez a punkos dance-album még kicsit ki is lóg a sorból, főleg, hogy egy listavezető sztárproducertől érkezett, ami persze azt is jelenti, hogy ezt a hangzást alighanem még kommercializáltabb formában halljuk majd viszont. Az R.Y.C.
nem reveláció, inkább spanyolviasz, de nagyrészt tök jól működik.
A pillanatnyilag abszolút ’aktuális rocksztár’ slowthai mellett Clairo és a Wolf Alice a népszerű vendégek a slágeres számokban, Tirzah pedig a kúlarc a legjobb dalban.
Click on the button to load the content from spotify.
Published February 09, 2020. Words by Dömötör Endre.