Videópremier: Imre Kiss – Oimachi

Ne csak minket töltsön el büszkeséggel, mutatjuk a legfrissebb hazait, egészen szokatlan képsorokkal.

Ahol összeér a “technó” és a művészet, ott kell Kiss Imrét, nemzetköziül Imre Kisst keresni: bár aligha kell őt bemutatni azoknak, akiknek a klubzene többet jelent a talpig fekete szettekbe öltöztetett maratoni állkapocsmozgásoknál, azért mégiscsak álljon itt kontextusalkotási célzattal, hogy 2013-as, galaktikus ködökbe katapultáló debütalbuma (Midnight Wave) óta folyamatosan lökdösi ki magából a jobbnál jobb zenéket és mixeket és saját szervezésű bulikat, legyen szó a Lobster Thereminről vagy a Digital Tsunamiról, a Ninja Tune-ról vagy a Rinse FM-ről, ő nyithatta a 2017-es budapesti Boiler Roomot, volt rezidenciája a LÄRMben, csinál saját kiadót Crisis néven, és álhatott olyan pultokba, mint a berlini Panorama Bar vagy a londoni Corsica Studios.

Idei első villanása a budapesti Dalmata Daniel labelnél kijött Oimachi EP, ami továbbra sem faék-vidám, egypontnullás tánczenéket tartalmaz, hanem tőle elvárhatóan mélyre hatoló koponyanyitogatásokat, amik azonban rendelkeznek azzal a különleges attribútummal, hogy szeriőz jellegük ellenére is magukon hordoznak valamiféle bizarr, feloldozó, túlvilági könnyedséget. Talán mert még mindig az űrben járunk. Amit talán még jobban aláhúz a tény, hogy a holland kozmikus szcéna élő legendája, Intergalactic Gary is készített egy remixet az anyagra:

A címadó, lépésről lépésre rózsabimbószerűen kinyíló trekkhez ráadásul egy nem mindennapi klip is készült Podobni Mihály keze alatt. Annyira olyan, hogy inkább meg is kérdeztük őt magát arról, hogy ezt így hogy:

“Egy videókeverővel videójeleket gerjesztettem önmagukba, amik interferenciamintákat és színeket generáltak, majd ezeket a kísérleti videókat szkenneltem be. A slit-scanning technikát használva a videó teljes tere helyett a térnek csak egy vékony szeletét rögzíttem az idő tengelyén, majd az így kapott generatív mintákat újrarendezve urbánus tájképeket montázsoltam. A számhoz igazodva a fő inspirációt Tokió Oimachi állomása és a városi vasúti utazás adta.”

További feladatunk? Megtekinteni a videót, ami – figyelem, achtung, watch out – más és más képernyőméret esetében más és más effekteket fog mutatni, érdemes méretezgetni az ablakot hozzá:

Még további feladatunk? Hallgatni még több hazait.