A belpesti kocsmaforradalom, ami nem a féktelen piálásról szólt

Fontos dokusorozat látott napvilágot nemrég, és szerintünk mindenkinek látnia kellene, akit valaha is ért már a hajnal hasadása Erzsébetváros szívében – még akkor is, ha ma már bulinegyednek hívják, és sokan inkább kerülik. Mert itt minden innen nőtt ki: Romokból.

“Úgy kezdődött, hogy nincs koncepció, aztán az lett a koncepció, hogy ne legyen koncepció, a kupleráj már direkt van” – ragadja meg a kamera előtt plasztikusan a vadeklektikában magára találó romkocsmák jelenségét Döbrösi Laura színész, aki maga is betódult ezekre a helyekre, mint mindenki akkoriban, kivétel nélkül. Mumus, Sirály, Kuplung, Szóda, Ellátó, Corvintető, Fogasház, és persze az összesnek példát állító legenda, a Szimpla – ezekről (és még sok másikról) szól ez a sorozat, a 2000-es évek belpesti undergroundjának füstös nappalijairól. Meg a kitalálóikról, hiszen ők szólalnak meg elsősorban.

Nem csattogtatnánk el a szpojlereket, inkább iderakjuk az egyes részeket egymás után, mindegyikről egy mondatnál nem többet írva. Rögtön itt az 1. rész, ami az eredettörténetet tárja fel, az olyan nagy elődökről emlékezve meg, mint a Tilos Az Á és a Ráckert – és persze a kerületi zűrös ingatlanügyekről, amik nélkül ezek a kultszpotok talán sosem fogannak meg:

A 2000-es évekbe lépéssel sok minden változott: jöttek a kertévék a Big Brotherrel meg társaikkal, az Üvegtigris a szállóigéivel, a Cybergyereket alig lehetett kikaparni a fülekből, a fiatal felnőttek pedig fel akartak jönni a dohos pinceklubokból. Bármi nyílt a városban, az többszáz főt jelentett szinte azonnal – a 2. rész ezt az időszakot dolgozza fel:

“Nekünk a szabadságot jelentette, és a cigány folklórnak a megjelenítési lehetőségeit” – mondja a Szilvásy Gipsy Folk Band vezetője, aki szerint a romkocsmák, az a rengeteg fellépés tette lehetővé, hogy aztán külföldre jussanak. Arról nem beszélve, milyen jól megvoltak ezekben az éjszakai félhomályokban a magyarokkal – és amúgy mindenki bárkivel: a romkocsmaizmus nem csak külsőségeiben követte az ezerszínűséget, de a kultúraszervezésben is. Nagyjából erről szól a 3. rész.

A 2010-es éveket feldolgozó 4. rész a bulinegyeddé alakulást mutatja be: azt, ahogyan egyszer csak felrobbant a minden, betódultak a turisták, úgy tűnt, mintha a Ryanair leszállója a Szimplában lenne, és már “nem kellett semmit nyújtani azért, hogy a péntek-szombat dübörögjön.”

Italpultot dührohamban ütlegelő polgármester, a budapesti éjszaka leszabályozása nappali elképzelésekkel, sokkoló Covid-zárás, majd legendás újranyitás – az 5. rész már a közelmúltban játszódik, illetve a közeljövőt próbálja letapogatni. Merre mennek azok, akik megalapozták a hetedik kerületi romkocsmákat, vagy ha maradnak, mivel számolnak? Záróepizód:

A régi bútordaraboknak jó nosztalgiázást, az újonnan érkezőknek kellemes történelemórát kívánunk!

Published June 25, 2023.