A magyar New Fossils legutóbbi fúziós-klubjazz lemeze a legjobb, amit a meleg hetek érkezésével velünk történhet az otthoni kanapénkon

Az otthoni zenehallgatás jó buli, de pláne akkor az, ha hazai boszorkánykonyhákból érkezik hozzá a nafta. Pláne, ha ilyen! A New Fossils zenekar izgalmas új formáció a hazai szcénában, még az izlandi ADHD zenekar is lenyűgözve hallgatta őket egy intimebb lakáskoncerten, tagjai a magyar és nemzetközi jazz, valamint könnyűzene meghatározó alakjai, akik többek között a Dresch Quartet és a Mörk soraiból is ismerősek lehetnek (Szabó Dániel Ferenc – dob, Gyányi Marcell – nagybőgő, ifj. Tóth István – gitár, Ocsovay Damján – zongora, Varga Dániel – szaxofon).

Zenéjükben finom melankólia és álmodozás találkozik a városi jazz friss hangzásvilágával. A dalok fókuszáltak, mégis nyitottak: az elektronikus textúrák és szabad improvizációk elegáns játéka emeli őket új dimenziókba. Ecosphere címmel pedig nemrég kijött új anyaguk, ami további csavart ejt az eddig is izgalmas hangtájakon.

“Az első két albumot egyszerre vettük fel, és mi is meglepődtünk mennyire jól fogadta őket a közönség és szakma. Ennek köszönhetően elkezdtünk aktívan koncertezni itthon és a szomszédos országokban, ami alatt hamar kiderült, hogy az akusztikus hangzást nem tudjuk megvalósítani a legtöbb helyen.

Sokszor beleszaladtunk ilyen hangerő háborúba és persze mi magunk is éreztük, hogy Kelet-Európában valójában mindenki bulizni akar a jazz koncerteken is.

Ezek a tényezők és a belső kíváncsiság oda vezetett, hogy Marci kezébe vette a basszusgitárt, Damján elkezdett izgi szinti hangszíneket kicsavarni és nekiláttunk karcosabb, groovy dalokat csinálni. Tavaly nyáron demoztunk pár napot a próbatermünkben és több helyre ezt a szettet vittük, majd ősszel egy Mátrai alkotóházban álltunk neki a lemez felvételének. Az izolált környezetben, rengeteg hangszerrel körülvéve folyamatosan zenéltünk és vettünk négy napon keresztül. Összesen 15 tracket rögzítettünk ezalatt az idő alatt Weil Andrissal” – írta nekünk a zenekarból Marci, hozzátéve, hogy az egész album gyakorlatilag egy paradigmaváltás “az akusztikus-pódium jazztől a fúziós-klub jazz irányába.”

Szóval a Qualitons és a Jazzbois diadalmenete után itt az újabb banda, ami jelentős kortárs exportcikkünk lehet a nagyvilágban – az album pedig ugyancsak jelentős soundtrackje ennek a közelgő, fülledt, furcsa nyárnak.

UPDATE: A napokban ráadásul kijött három extra dal is, amik már nem fértek fel a lemezre, a Spoti-felhőbe viszont most igen. Tessék rájuk gyújtani: