Minden, amit 2D-ről tudnod kell

Ő a Gorillaz énekese és szintise. Csak ilyen egyszerűen. Ismerd meg Te is közelebbről ebből az igazán exkluzív interjúból!

2D vagyok. Énekes meg szintis. Pár számot írtam én is, ennek ellenére Murdoc jegyzi az összes kreditet. De én nem bánom. Nem a dicsőségért vagyok a Gorillazban. Hanem azért, mert Murdoc megfenyegetett: ha elhagyom a zenekart, le fog vadászni a nyílpuskájával. Ilyet csak a félreértett géniuszok csinálnak. A terapeutám azt mondja, hogy Stockholm-szindrómás vagyok, és túszként élem meg az életemet, de ezt kétlem, ugyanis még sosem voltam Norvégiában.  Különben is az emberek túl bonyolultak ahhoz, hogy ennyire leegyszerűsítsük őket. Számos rétegünk van, úgy, mint egy lasagne-nak vagy egy több emeletes parkolónak is.

Murdockal akkor találkoztam először, amikor az Opel Astrájával a kirakaton át betört abba a szintiket árusító boltba, ahol dolgoztam. Elég jó munka volt egyébként, 11 penny óránként, mínusz a levonások (mármint a 11 penny per órából), ami talán nem hangzik valami jól, de ez még a 90-es években volt. Az autó fellökött, én pedig kómába estem. Hogy felébresszen, Murdoc egy ősi jógatechnikát, az ismételt arculcsapást alkalmazta rajtam. Amikor kinyitottam a szememet, csak annyit mondott, akar engem a zenekarba. Először bizonytalan voltam a dologgal kapcsolatban. Úgyhogy megpróbált meggyőzni. Nyilvánvaló volt, hogy nem fogadja el a nemleges választ, de épp akkor nem is tudtam mondani neki semmit, mert megint kómában voltam. Amikor újra felébredtem, azonnal közölte a nagy hírt: megalapította a Gorillazt, és én voltam benne a frontember. A többi pedig már történelem.

De sajnos nem minden részletében jó ez a történet. Mindig van valami, ami rémálmokat okoz. Mint például amikor megevett egy óriási bálna. Akkoriban a Plastic Beachen éltünk, ami a Csendes-óceánban rohadó szemétből épült. Kalózok támadtak ránk. Egy sötét barlangba menekültem előlük, amiről kiderült, hogy nem is barlang, hanem egy hatalmas fehér bálna, Súlyos Dick szája. Ő úgy úszkált, hogy én közben benne éltem, hónapokig a nagy test foglya voltam. Kicsit ugyan szűkös volt, de azért nagyon szép kis otthont rendeztem be magamnak a lép és az aorta közti szakaszban. Hogy őszinte legyek, élveztem ezt a magammal töltött kis időt. Aztán amikor Súlyos elpusztult, a partra vetődtünk, ahol egy évet töltöttem el, mielőtt rászántam magam, hogy visszatérjek Londonba, hogy az új lemezen dolgozhassak én is.

Nagyon jó volt visszatérni a Gorillazba, bár úgy látom, a hírnév még mindig egy fura dolog – például amikor a rajongók ellopkodják a szőrszálaidat és kollázst készítenek belőle.  Sok ember álmodozik arról, hogy benne van egy zenekarban, de az én álmom meg az, hogy egyszer visszatérek az Eastbourne-i vurstliba és újra dodgemekkel foglalkozom. De az álmokkal azért óvatosan kell bánni, mert mi van, ha eléred őket, és nem marad miről tovább álmodozni? Ezt az igazságot Murdoctól tanultam. Igen, ő is tud kedves lenni néha. Amióta többet iszik, kevesebb ideje marad megverni és megkínozni.  Úgy látom, megváltoztak a dolgok. Csak remélni tudom, hogy ami a sarkon túl vár rám, az nem lesz sokkal, de sokkal rosszabb. De ez már a jövő, és nem agyalhatsz állandóan rajta. Mindig az számít, ami éppen akkor történik. Most például sürgősen ki kell mennem a WC-re, úgyhogy jobb, ha lépek.

Kösz, hogy elolvastál, és remélem az új lemez is bejön.

Published May 01, 2017.