Mesék egy utópisztikus álomnyelven

A portlandi duó sajátos végén fogja meg az otthonhallgatós kísérleti zenét. Egyrészt odavannak a nyolcvanas évekbeli furcsán nyugis, gázneműen lebegő japán ambient-popért, annyira, hogy még válogatásokat is csinálnak a kedvenceikből. Másrészt ők maguk is nyíltan lépnek bele azokba a zenetörténeti lábnyomokba, amiket Brian Eno, Ryuichi Sakamoto vagy a Yellow Magic Orchestra Haruomi Hosonója hagyományozott ránk.

2015-ös bemutatkozó lemezüket kissé el is homályosította saját rajongásuk az obskúrus elődökért, vagyis az ezekből készített mixtape-ek, az idén év elején megjelent második stúdióalbumukra, a Reassemblage-re viszont teljes mértékben magukévá tették a rajongott inspirációkat. Az eredmény olyan lett, mint egy hosszúra nyújtott, a jövő században írt, digitálisra kristályosított altatódal, amit matematikai gondossággal pakoltak össze, de helyenként mégis átengednek a rendezetlenségnek:

szélsőségesen szintetikus hangok játszadoztak egymással egy nagy lélegzetvételű térben, valahol félúton a chillout és a vaporwave között.

Kápráztató hír, hogy máris itt a folytatás, pontosabban december 8-án jön egy minialbum alakjában, de az előzetesét már most megtekinthetjük. És eléggé érdemes is:

A Lex című anyag ott folytatja, ahol a Reassemblage abbahagyta, de ráadásként még egy tudatalatti álomnyelven megszólaló narráció is beleszűrődik a hiperdigitális melódiák közé, a könnyed tizenkét perces videó képkockái pedig már-már a hangok tűpontos leképezéseiként követik egymást. Ezt Brenna Murphy rendezésének köszönhetjük meg szépen.

A Visible Cloaks sajtóanyaga szerint a hat trekk “egy békésebb jövő szimulációja” lesz, és a fentiek tükrében ezzel még csak meg sem próbálunk vitatkozni.

Published October 15, 2017.