Jensen Interceptor: "Abban a pillanatban, hogy elhajolok a detroiti hangzástól, nem érzem jól magam"

Jensen Interceptor: “Abban a pillanatban, hogy elhajolok a detroiti hangzástól, nem érzem jól magam”

Acélosan feszes, mint egy bedurrantott izomcsoport: ilyen Jensen Interceptor zenéje. Napjaink elektrójának egyik legfontosabb figurája a héten Budapestre érkezik, úgyhogy villáminterjú!

Szavak: Unger András

Pár lelkes underground bulit, Toldis nemzeti elektrót, Alkotótábort, meg technószettekbe itt-ott beépülést leszámítva a klasszikus elektró jellemzően nem kap akkora reflektorfényt a magyarországi gépzenei közegben, mint amekkora amúgy alanyi jogon járna neki, tekintve fémesen csillogó múltját és elrozsdásodásnak még korántsem indult jelenét. Egy új budapesti klubsorozat, a Metronóm fél éve azon dolgozik, hogy ez változzon: DeFeKT és Volruptus elhívása után május első péntekén az ausztrál Jensen Interceptort látják vendégül a LÄRMben, aki kifejezetten élesen harapós hangzásával már olyan titánok szelekciójába nyesett ösvényt, mint DJ Stingray, Helena Hauff vagy The Hacker.

Volt hozzá néhány kérdésünk.

Telekom Electronic Beats: – Tisztába tennéd nekünk a neved? (A Jensen Interceptor eredetileg egy brit autómodell neve – a szerk.) Buzgó autómániás vagy, vagy csak szerettél volna egy futurisztikus kifejezés ernyője alatt alkotni?

Jensen Interceptor: – Mindig is egy benzinagyú csávó voltam, különösen a korai Fordokat bírom: 73 Cortina, 78 Escort, Falcon GT-HO Phase III, XC Falcon Cobra. Izomautókon túl pedig szerelmes vagyok az Aston Martinokba, szóval amikor felfedeztem magamnak a Jensent, akkor gondoltam azt először egy autóról, hogy ez is tökéletes lehetne egy Bond-filmbe. Nem tudom, hogy mindez lefordítódik-e a zeném nyelvére, ezt döntsétek el ti, mindenesetre amikor eljött az idő a névválasztáshoz, és egy barátom az eszembe juttatta, azonnal tudtam, hogy ennek kell lennie.

TEB: – A trekkjeid úgy hangzanak, mintha egyenesen a műfaji őshazából, Detroitból érkeznének, annak is az aranykorából, csak sterilre tisztítva és áramvonalasítva. Miért pont ezt választottad a zenei önkifejezés formanyelvének?

Jensen Interceptor: – Köszi az analógiát, nem volt tudatos rámozdulás. Simán csak úgy alakult, hogy sosem voltam képes lerázni magamról ezt a klasszik soundot. A mai napig izgalomba jövök, ha meghallok egy SH101-et, Alpha Junót, Oberheim Xpandert (nyolcvanas évekbeli analóg szintik, elektró alapgépek – a szerk.) és így tovább, nekem ez a hangzás tűnik a tökéletes hangzásnak, abban a pillanatban, hogy elkanyarodok tőle, nem érzem jól magam, elkezdek feszengeni. Amint visszatérek ebbe a mederbe, boldog vagyok, és tudom, mit kell tennem.

TEB: – Mi hatott a munkáidra régen, és mi hat rájuk most?

Jensen Interceptor: – Régebben olyan arcokon csüngtem, mint Fixmer, Carretta, Rother, The Advent, The Hacker, Juan Atkins, meg persze Drexciya és Kraftwerk. Persze a mai napig meghatározóak, ha hallom őket, gyakran teszem fel a kérdést magamnak, hogy wow, ezt vajon hogy csinálták? De vannak új játékosok is, akik elkapják az ívet, és mindig új inspirációkkal vágnak nyakon, úgy mint Mikron, The Exaltics, Volruptus, Djedjotronic, DeFeKT, Privacy, Kuldaboli, Kris Baha, Cardopusher, és persze a jó kollégaemberem, Assembler Code.

TEB: – A zenéidből ítélve nem vagy egy laptopproducer típus. Mik a kedvenc vasaid?

Jensen Interceptor: – Roland SH101-et, Junót és Korg MS2000-et pörgetek többnyire, és egy Ableton 8 crackelt verziót használok a számok összehegesztésére. Néha azért tudok laptopproducer srác is lenni, mert szeretek hangmintázni, arról nem beszélve, hogy olyan elképesztő pluginek vannak a szoftverpiacon, amik teljesen úgy hangzanak, mint az igazi gépek.

Egyébként meg azt gondolom, hogy a korlátok állítása csodás dolgokat tud művelni.

Például volt idő, amikor eléggé epic stúdió setupom volt, felpakolva majdnem minden létező Roland szintivel, végül ott töltöttem teljes napokat úgy, hogy egyetlen trekk sem hagyta el a helyiséget. Aztán voltak napok, amikor meg laptoppal az ölemben ültem otthon, és írtam egy teljes EP-t. Szóval minden masinát a kezeid között tudni, az nem mindig válasz mindenre.

Mindeközben a gépekkel jammelni egy teljesen más élmény, és különleges pillanatok állhatnak be, amikor megőrülsz egy szekvenciában, ami nem feltétlenül történik meg egy sample vagy vst esetében. Amúgy meg igyekszem kombinálni a dolgokat.

TEB: – Számos kisebb megjelenést követően 2018 őszén jött ki az első albumod. Miért lett Mother a címe?

Jensen Interceptor: – Édesanyám a legnagyobb ösztönző erőm. Amikor a lemezt írtam, nem álltam még úgy anyagilag, hogy megéljek a zenéből, de ő szerette volna, ha tovább űzöm a szenvedélyem, ezért befogadott magához és végig támogatott. Köszönhetően ennek a mentőövnek, most itt élek Berlinben, fellépek helyeken, zenét írok, be tudom fizetni a számláimat és van tető a fejem felett. Hogy róla nevezzem el az albumot, az a legkevesebb volt, amit megtehettem. Ő a legjobb barátom, neki köszönhetek mindent.

Aktuális öt kedvenc by Jensen Interceptor? Íme:

Szóval május három, péntek, LÄRM.