Kijött az INOTA Fesztivál a tavalyi fényművészeti alkotásokat bemutató kisfilmmel

Van valami különösen beszédes abban, amikor egy alapvetően néma ipari tér hirtelen fényt kap. Az INOTA Fesztivál tavalyi fényművészeti kiállításának aftermovie-ja ezt a pillanatot ragadja meg: ahogy a várpalotai erőmű nemcsak háttérként működik, hanem aktív szereplővé válik.

A kisfilm plasztikusan adja át a ’25-ös installációk sűrített esszenciáját: fénycsóvák hasítanak át a vasbeton tömegeken, lebegő struktúrák rajzolnak új koordinátarendszert a sötétben, miközben az alkotások egyszerre reflektálnak a tér múltjára és írják felül azt.

A képsorok egyik legerősebb állítása, hogy ezek a terek nem holmi megbonthatatlan egységek: a szocializmusból itt maradt ipari örökség egy újra és újra aktiválható felület, amit a különböző hátterű művészek minden évben másképp gondolnak végig. Ettől válik az egész nemcsak látványossá, hanem egyfajta folyamattá is. Ráadásul a videó nagyon szépen kidomborítja, hogy ez a hely képes folyamatosan átalakulni – a következő fejezet pedig már úton van, hiszen idén is külön megnyílik a grandiózus kiállítás még a fesztivál előtt, természetesen új alkotókkal, és általuk új perspektívákkal.

Nemrég egyébként az INOTA projekt gazdái bemutatták azt is, milyen komoly nevekkel bővült az idei lineup.

Published March 30, 2026.