Helyzetjelentés: Anima Sound System

Számolod még, hányadik verziójánál tart az Anima?

Nem igazán tartom számon, csak egy ideig számoltam. Azt persze tudom, hogy a sokadiknál, már csak azért is, mert ez egy több évtizede deklarált szándék volt: legyünk minél sokszínűbbek, a zenénkben mindig legyen filozófia és mélység, ráadásul úgy, hogy közben megmaradjon a játékossága is, legyen benne társadalmi tudatosság, de közben kerüljük a napi kliséket és a szájbarágást. Mindez pedig valósuljon meg úgy, hogy sokszor éppen a közönség elvárásaival szembemenve a zene legyen egyszer váratlanul technós, máskor dalos, egyszer intim, máskor energikusan sulykolós, átlépve a stíluskorlátokon. Ha nem így lenne, akkor az számunkra lezárós, öncsonkítós, unalmas lenne. És persze az akkor már nem lenne “Anima” sem.

Miközben a szokásos tempóval meneteltek előre újabb és újabb utakat felfedezve, elkezdődött az Anima múltjának újrafeldolgozása is. Erre a közönség miatt, vagy valami „belső kényszer” hatására volt szükség? Milyen inspirációkat találtok a régi lemezek újra előadásában?

Sokáig gondolni sem akartunk erre, a nosztalgiát valamiféle bűnnek gondoltuk. De negyedévszázad múltán ma mégiscsak teljesen természetesnek tűnik, hogy szembesüljünk több évtizedes dolgainkkal, hogy találkozzunk régi zenésztársainkkal, és tanuljunk a régi ötletekből, meg persze a hibákból is. A Shalom és a Hungarian Astronaut 20 éves évfordulója után most a ’68 című számot is tartalmazó Anima című albumot adjuk elő november végén az eredeti frontemberekkel az A38 felkérésére, akiknek köszönhető e sorozat alapötlete is, miközben továbbra is koncertezünk a vadonatúj programmal és dalokkal.

Akkor most térjünk rá az új Animára! Zeneileg és a felállást tekintve mit jelent az újabb programmódosítás? Merre jártok most?

Megint új zenei tájakon járunk, alapvetően keményedett a zenénk. Minden tracket vizuálisan is elképzelünk, ez is alapvető lett az új programban, ami a pre-techno, Stockhausen munkássága, az afrikai népzene, illetve a társművészetek kapcsolódásait feltérképező élő műsorrá vált a próbák és improvizációk során. Ráadásul lett két új frontemberünk, Mushu Israel és Said Tichiti, akikkel rengeteg egyéb motívum is beszűrődött a zenénkbe, ez szintén nagyszerű és élvezetes dolog. Izgalmas átélni, hogy megtervezed az egészet, de a végeredmény meg mégsem teljesen ugyanaz lesz, amit elgondoltál.

Mikor jön az új lemez, mire készültök még az ősszel, és hol lesznek a nagyobb, különlegesebb koncertjeitek?

A csodás nyár után – Bánk, Orfű vagy a győri Múzeumok Éjszakája és számos más fesztivál is nagyszerűen sikerült – több érdekes fellépés is vár ránk, de a legnagyobb kihívás és a legjobban várt koncert a Café Budapest október 21-i Anima nagykoncertje lesz az Akvárium Nagytermében, ahol Heidi Vogel, a Cinematic Orchestra énekesnője lesz a vendégünk. Vele 5-6 közös dalunk lesz, és lemezfelvételre is sort kerítünk. A koncerten Heidi mellett lesznek további, a szívünknek kedves közreműködők, többek között Bocskor Bíborka a Magashegyiből vagy Kovács Zoli az Elefántból, velük már együtt dolgozunk egy ideje. Készül egy 20 remixet tartalmazó ’68 album is a kedvenc producereinkkel, ebből is lesz már hallgatnivaló októberre, decemberben pedig Rómában vár ránk egy kortársművészeti zenélés.

Azt gondolom, ahogy változol te, úgy változik a zenekar és fordítva, a kettő hatással van egymásra. Te most hogy állsz az élettel, az életben, hol és hogyan találkozik össze benned az Anima és a „személyes tér”?

Boldog és kreatív korszakomban vagyok. Bár mindig sűrűn éltem, sok mindent csináltam egyszerre, de most egy különösen jó periódusban vagyok. Rozmán Zoltán kollégámmal és producertársammal elég komoly tempót diktálunk magunknak, sorban születnek az új darabok. Közben augusztusban szakítottunk időt a Kaposfest Vivaldi estjének produceri munkálataira is, ahol nemcsak Baráti Kristóf hegedűművésszel, de az AKPH-s Saiddal és Závada Petivel, a Beck tesókkal és az alapötletet hozó Szendrői Csabival, az Elefánt énekesével is együtt dolgozhattunk.

Mennyire követed az elektronikus zenei trendeket?

Nem érdekelnek a trendek, bár odafigyelek mindenre. Farbwechsel-bulikra járok, miközben barokk zenét hangszerelünk, Darren Emersonra és Ultrahang-festre készülök, közben Bob Dylant, Cabaret Voltaire-t és Clasht hallgatok orrvérzésig. A jó zenék és bulik érdekelnek, nem pedig a divat vagy a coolság, vagy hogy épp mit tartanak divatosnak. Jövőre 25 éves lesz az Anima, és ha valamire bizonyíték e zenei és gondolkodói műhely léte és folyamatos megújulása, az az, hogy miképp lehet nyitottan és jókedvűen alkotni, pályatársaktól örömmel tanulni és szeretetet kapni hosszú éveken át. Remélem, ezt prognosztizálhatjuk a következő 25 évre is.

Published September 13, 2017.