A Nap Mixe: az ember, akinek lényegében az acidet köszönhetjük

Történt a nyolcvanas évek elején, hogy a stúdiók nem akartak mindig basszusgitárost szerződtetni drágán egy-egy szimplább felvételhez, pár hang lejátszásáért, és ezt az igényt megneszelve a Roland cég piacra dobta TB-303-as szintetizátorát, amit arra találtak ki, hogy elektronikus úton lehessen imitálni vele a basszusgitár hangját – ami piszkosul nem sikerült. A hangja messziről sem ugatta a húros hangszerét. Akkora bukta lett a kütyü ebből a szempontból, hogy 10 ezer legyártott példány után abba is hagyták a gyártását.

Nem lett azonban bukta egy másik perspektívából, sőt, egy szédületes sikertörténetet indított útjára a világ klubjaiban. A chicagói Phuture formáció kezébe akadt ugyanis egy ilyen szinti, elkezdtek vele kísérletezni, és kicsavarták belőle azt a néha hüttyögő, olykor karcos, maró jellegéről elnevezett hangzást, amire felfűzve ki is jött történelmi jelentőségű Acid Tracks című EP-jük (1987, de a Spotin is fent van).

Azóta az acid az elektronikus zene legismertebb géphangja, ez volt a vezérfonala a korai warehouse buliknak, az angol sztrádák melletti illegáloknak, egy komplett kultúrának, hozzá rendelik a sárga smileyt – tulajdonképpen a mára kiforrt rave szcéna talán sehol nem lenne nélküle.

Na, és hát ennek a brigádnak volt a tagja DJ Pierre, aki most, 60 évesen kapott egy meghívást a Boiler Roomba. Nincs kommentár, zenéljen a hős: