A keleti blokk haladó zenészei a héten Budapesten randalíroznak, és őket nem kéne kihagyni

Szerdán kezdődik a Budapest Showcase Hub, mutatjuk a szerintünk legfogósabb elektronikus acteket.

Szavak: Unger András

A fenti nyitóképen a Shortparis néven rosszalkodó oroszok láthatók még a 2018-as BUSHról, akik máig lüktető nyomot hagytak sokak addig megingathatatlannak hitt ízlésében (egy orosz ismerősöm: “én miért nem hallottam még eddig róluk?!”). Hasonló benyomásokkal botorkálhatunk majd haza, ha nekiindulunk szerdától, hiszen a Tolditól az A38-on át az Ellátóházig ismét egy csomó jó ká-európai előadó áll színpadra három napon keresztül, a régió mainstream-underground határzónájában mozgó tehetségeket kutató Budapest Showcase Hubnak hála.

Természetesen megértjük, ha felmerül egy fontos kérdés, viszont arra máris van egy válaszunk:

– Nincs időm átnyálazni az összeset. kiket nézzek meg?
– Nyugavér, Elmondjuk a tippeinket.

És akkor most elmondjuk a tippeinket!

Lebegés Lettországból: Evija Vēbere

Azt nem tudjuk, hogy Evija most felrakja-e a világító szempillákat, de azt igen, hogy gyermekvékony hangját kanyonszéles spektrumon szokta megfuttatni, játékország ártatlan melódiáitól egészen a skizó elvadulásig. Ülős-andalítós vonal:

A technórajongó prágai dobosok összeálltak: Bratři

Jiří és Ondřej Veselý ikertesók, sokáig függetlenítettek a dobok mögött, mígnem teljesen belezúgtak a moduláris szintikbe – és a dobgépekbe is, hát persze. Annyira, hogy idén tavasszal már Jon Hopkinsnak forrósíthatták a terepet a cseh fővárosban. Sodrásra érdemes készülni:

Magyar földre magyar elektronikus R&B-t: Myra Monoka

Hat éves korától klasszikus zene, majd Bartók Béla konzi, 2016-tól a Miamiban található SAE Institute, ahol olyanokkal tanulhatott zenéről, mint a háromszoros Grammy-jelölt Krunkadelic, Jamie Foxx és Nelly Furtado producere – mérföldkövek a magyar énekesnő múltjából, de ez itt most a jövő, úgyhogy akár meg is hallgathatnánk élőben:

“Odahaza elég nagyba van”: Baasch

A fenti megfogalmazás egy BUSH-közeli forrásunktól származik, aki annyira közeli, hogy valójában az egyik főszervező. Lengyel elektronicbeats-es kollégáink még segítettek is ennek a klipnek a létrejöttében, nem véletlenül, hiszen Baasch eléggé kedvelt az ottani közegben, rajongó hangvételű kritikák és évvégi listák előkelő helyei szegélyezik sötét elektropopját.

Kijevi impresszionisták: Ptakh_Jung

Tényleg így definiálják magukat, és nem tudunk belekötni. Ha a Pink Floyd ma bontogatná a szárnyait, lehet, hogy ilyen zenét írna. Amit csinálnak, abban van posztrock, zaj, klasszikus zöngék, ambient, de leginkább gyönyörűen szétszálazott atmoszférák – ide most egy ritmikusabb gimnasztikázást helyezünk el, de azért inkább mozivásznakról ismert feszültségteremtéseket és oldásokat várjunk el. Vagy csak hagyjuk az elvárásokat, ez bomba lesz:

Nemzetközben is szépen terjedő hazai exportáru: Belau

Kedves Péter és Buzás Krisztián projektje 2015-ös megalakulása óta egyre látványosabb hazai és nemzetközi sikereket könyvelhet el magának, idén nyáron már a zeneipar egyik fontos gócpontján, a barcelonai Primavera fesztiválon is felléphettek (egy csomó másik ország mellett, Belgiumtól Anglián át Olaszországig). Megérdemlik a megtekintést.

Románia egyik legígéretesebbje: A-C Leonte

Akiről az íródott le egy sajtóanyagban, hogy zenekarával “múlandó hangszobrokat formáznak meg, amik egy magasabb valóság ideáiról rángatják le a leplet.” Jelentsen ez bármit is, A-C Leonte nem csak Bukarest kortárs jazz színterét képviseli, hanem az elektronikus undergroundot is, ahova sok módszert és gondolatot átmentett kedvenc hangszeres műfajából, az egyenlet vége pedig ez az éteri, áttetsző massza, amiben alighanem világbéke lesz lassan és finoman molekulákra omlani:

Fun fact: Az idei BUSH igazi girl power fesztivál lesz, ugyanis a fellépők 70-80 százaléka női előadó, “aminek mi nagyon örülünk” – közölték még velünk a szervezők. Bővebben mindenről errefelé!