A Keleti Blokk lányai és fiai Budapestre jönnek szűrni a levet

Másodszor gyúlnak be a Budapest Showcase Hub (innentől csak BUSH) rakétái, ami túlzás nélkül az egyik legjelentősebb közép-kelet-európai zeneszakmai fesztivállá tervez nőni. Ahogy tavaly, úgy most is iderajzik egy csomó ügyes feltörekvő, vagy éppen már beágyazott könnyűzenész a régióból, hogy megerősítse a november 15-én kezdődő derbi alapvetését: egyáltalán nem ütjük már bottal a Nyugat nyomát, az egykor szovjet fennhatóság alatt álló országok gyermekei időközben felnőttek, és nem csak kreatívak, de helyenként köröket képesek verni a pályatársakra.

Persze idén is lesz szakmai konferencia, ahol a szerzői jogok jövőjéről éppúgy kicserélődik az eszme, mint streaming-bevételekről vagy a playlist jelentőségéről – de mi most itt nem ezekről fogunk értekezni, hanem elindítható zenék útján teszünk egy lapáttal arra a tűzre, amit feljebb emlegettünk. Hogy borzasztó jó irányba mennek a dolgok itt keleten, és borzasztó jó előadókat sikerült elhívniuk a BUSHmanoknak.

Az elektronikus frontról is, tegyük gyorsan hozzá. Tekintsünk csak ide:

Ez a KAMP! egymilliós megtekintésen is messze túljutott, hengerlő slágere, ami már az első másodpercekben trópusi dallamfuvallatokkal fújja be magát a figyelmünk homlokterébe, hogy aztán szégyentelen fülbemászás történjen.

És ők történetesen lengyelek, akik ott helyben masszív rajongótábort építettek ki maguknak a barátságos, kezesbárány, helyenként egészen baleárikus szintetizátorpopjukkal, és rendre hozzák a soldout koncerteket. De ugyanilyen, talán egyenesen veleszületett képességekről árulkodik az észtországi NOËP is, ami már bevette fél Skandináviát, és most a kontintens többi babérjára tör – ilyen orgánummal mondjuk nem lesz nehéz:

Dmitry Avksentiev, azaz Koloah is bebiztosított repjeggyel rendelkezik már a magyar fővárosba, ami azért fontos, mert személyében megtekinthetjük, sőt, meg is hallgathatjuk Ukrajna pillanatnyilag egyik legérdekesebbjének számító alkotóját, aki számos megjelenésen, mellékprojekten, de még Boiler Room-szetten is túlvan, mondhatni megérintette a termékenység szellője, és még saját bulisorozatra is van ideje mindemellett.

A Bulp Szlovákiából jön igába hajtani az érdeklődő szellemeket, a Samo Stefanecként született producer félkemény, töredező-ropogó dobokra húz rá pozitív dallamtölteteket, Mount Kimbie vagy a Moderat hatása tettenérhető, persze valami egészen új alakul itt is. A szlovák nemzeti rádió két éve az Év Feltörekvőjének választotta őt:

Minszket Natallia Kunitskaya reprezentálja, mint Mustelide. Pop és elektronika találja meg nála egymás közös nevezőjét, úgy, hogy mindeközben valamennyi dalába csepegtet valami kis kurtafurcsaságot. Hogy miért? Hát hogy legyen mit kérdeznünk! De kérdezés helyett egy hallgatás több válasszal szolgál:

Róla még annyit érdekességképp, hogy itt-ott egészen grandiózus mércéket ütögetű hangzását valójában kizárólag otthoni stúdiójában állítja elő, és néha olyan ügyeskedésekbe is elmegy, hogy bagolysikolyokat vesz fel és teker ki belőlük ritmusalapot. A sajtó egyenesen Fehéroroszország e-zenei királynőjeként emlegeti.

De ugorjunk csak még át onnan újra a szomszédba: Lengyelországból jön A_GIM, aki a sűrűbb sodrású darabok híve, aki annyira elkapta az ívet, hogy már országhatárokon túl is keresett előadó, az Eurosonictól az Europavox fesztekig.

Ha csak egy számmal akarod meggyőzni magadat a litván zenei élet ütőképességéről, akkor ez legyen az? Igen! Beissoul & Einius elég derekasan összeállt páros: adott egy bolygóntúli énekhangú soulénekes, és adott egy szinti-alkimista, aki kisebbfajta csodát művel az előbbi rezgéseivel.

De nem csak a hipnotikus soundra figyelnek, művészetük kiterjed a divatra is – üvegből készítettek kollekciót -, és ezt a klipet is érdemes tüzetesen végignézni, mert maradandó lesz:

Ennyi súlyosbító tényező után vezessünk le a habkönnyű, sőt, szinte már gáznemű popot előállító romániai Helennel, akire talán még a londoni posztdubstepperek is irigykedve néznek, ha most olvassák a cikkünket! Ha ezt valaki nem szereti meg instant, annak kő a szíve:

És végül ne haladjunk el vaksi csendben a jelentékeny tény mellett, hogy a BUSH-on

magyarjaink is büszkén képviselik magukat és minket.

Például a nagyszerű, Álmos Gergely vezényelte Mïus, aminek tavalyi EIGENGRAU című nagylemezét a hírneves berlini Sonar Kollektiv adta ki. És mivel a projekt zenei agytrösztje civilben építész, nem csoda, hogy az utolsó hang is kimunkált, és valamennyi klip ezerszeresen is át van gondolva.

A Budapest Showcase Hubról itt lehet folyamatosan beszerezni a legfrissebb infókat, nyomjatok egy követést, aztán november 15-én irány az Akváriumba pozicionált fesztiválnyitány.

Published November 08, 2017.