Andy Stottnak volt egy majdnem kész lemeze, aztán jött a lockdown, és inkább írt egy másikat

Hogy hogyan járunk majd vele, az hamarosan, április 16-án dől el, akkor jelenik meg a Never The Right Time LP.

A manchesteri producer kimunkált dubtechnóival ismertette meg magát a világgal, hogy aztán organikusan lecserélje ezeket hömpölygő, texturális elektronikákra, amik a kimunkáltságot azért továbbra sem veszítették el. 2020 végére aztán meg is volt az újabb sorlemeze betárazva, közel a befejezéshez, a világjárvány által kikényszerített helyzet azonban új meglátásokkal és kíváncsisággal vértezte fel, és egy teljesen friss megközelítéssel hozzálátott sok-sok órányi nyers hanganyag rögzítéséhez, lassú kürtszótól a még lassabb dobokon át mesélős furulyázásokig. Amiket aztán szándékosan nem tisztázott le annyira, amennyire megtehette volna, sőt, bevallása szerint

kifejezetten kereste a hangokat, amik emberiek voltak a maguk fura asszimetriájukban.

Alison Skidmore vokális hozzájárulásával itt is az első tétel, ő a lemez további számaiban is szerepel. És tudjuk, hogy kissé belemagyarázósnak tűnhet, ha azt állítjuk, a The Beginningből kihalljuk a fejete tetejére állt világ minden görcsét és bánatát, de mégiscsak úgy érezzük, hogy ezt kell állítanunk:

Stott azt mondta, a lemez dalai “elhagyatottak, melankolikusak, dacosak és gyönyörűek”, és hogy ha valaki jobban odafigyel majd, akár azt is hallhatja, hogyan visszhangozzák azt a zenei világot, amivel körülvette magát a bezárás hónapjaiban: Prince, Gavin Bryars, A.R. Kane, Bohren & Der Club of Gore, Robert Turman, Cindy Lee, Leila, Catherine Christer Hennix, Junior Boys – ezek pörögtek a zenész fülében tavaly.

Még egyszer: április 16. a dátum, írjuk fel, mert Andy Stott eddig nem nagyon szokott hibázni. Felvezetőleg ide is rakjuk ezt a playlistet: