Amikor a világhírű house DJ és a harvardos professzor Zoomon beszélget
Röviden: abból sok rossz nem sülhet ki. Hosszabban: adott Seth Troxler, a Panorama Bartól a Fabricon át a Watergate-ig meg a Robert Johnsonig, fesztiválfronton pedig a Sónartól a Coachellán át a Burning Manig egy rakat színpadot megjárt kvázi celeblemezlovas, illetve adott a hatvanas éveiben járó Dr. Cornel West filozófus, politikai aktivista, a Matrix Reloadedben is hasonló nagy gondolkodót játszó Amerikában ismert ember, aki egyébként szintén csinált zenét, konkrétan társadalomkritikus hiphop és spoken word lemezeket – kettejüket hozta most össze a Beatport egy karanténcsevej erejéig.
A Black History Month apropóján beszélgettek ők ketten, a beszélgetésük pedig figyelemreméltó észrevételeket tartalmaz, és csak 18 perces, szóval nem is lehet túlzottan belefáradni. Itt nyomjátok a playt, a videó alatt pedig pár gondolatot szemlézünk is azok kedvéért, akik első körben csak olvasni tudnak vagy hajlandóak.
By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more
Dr. Cornel West többek között azt mondja, és alig kell ezért várnunk a beszélgetés második percéig, hogy
“a fekete zene a legnagyobb modern zenei tradíció, ami a kreativitás útján konfrontálódik egy nép katasztrófájával, balsorsával. Nem ismerek még egy olyan hagyományt, ahol a terrorral szemben a szabadság, a traumával szemben a gyógyulás, a gyűlölettel szemben a szeretet katonái néznek farkasszemet, akiknek a sora egészen John Coltrane A Love Supreme albumáig áll.”
Troxler ezt azzal visszi tovább éleslátóan, hogy alig volt a 20. században olyan kiemelkedő zenei trend, ami nem a feketék felől jön – és érdemes lenne ezt az elektronikus zene kapcsán is elkönyvelnünk végre, mert az sem a Berghainban született meg (ezt már mi tettük hozzá, a témáról meg egyébként itt írtunk hosszabban).
West arra is felhívja a figyelmet, hogy a fekete zenét mindig az a kontextus táplálta, hogy az emberek “önmaguk lehetnek”, ahogy a kaliforniai Sly and the Family Stone funkegyüttes is megénekelte: thank you for letting me by myself.
By loading the video, you agree to YouTube’s privacy policy.
Learn more
Márpedig a templomban a fekete ember önmaga lehetett, miközben a gospelt énekelte, mert oda nem kísérték el az őt felügyelő szempárok, ahogyan aztán később dohos detroiti pincékben is megtörtént ugyanez, miközben a technó született éppen. Külön érdekes, amikor a professzor kiemeli, hogy
a fehérek azért is festették magukra a blackface-t, mert a fekete zene felszabadító hatását akarták kicsit magukon, magukénak érezni.
Amikor ugyanis “az ember meghallja David Ruffin törékeny hangját a Temptations mikrofonja mögött, amikor meghallja Clyde Stubblefield dobos számát James Brownnal, amikor meghallja Johnny Hartmant John Coltrane-nel együtt zenélni, akkor tudja, hogy mindez ugyanazt a lelket érinti meg.”
De most már tényleg nyomjátok meg azt a play gombot.
Published February 09, 2021.
Kövess minket ezeken a közeli helyeken, dombokon, hegyeken: